Book of Common Prayer
A helyes királyi uralkodás
101 Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam!
2 Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.
3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk!
4 A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.
5 Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg.
6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem.
7 Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.
8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.
Panasz rosszakarók miatt
109 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!
9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el!
15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam!
21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam!
28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
121 Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak!
122 Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!
123 Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.
124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!
125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!
126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet!
127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.
128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.
129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.
130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.
131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.
132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.
133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.
134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.
135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!
136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.
137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid.
138 Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.
139 Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.
140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.
141 Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.
142 Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.
143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.
144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!
Ígéret a hazatérésre
14 Akkor így szólt hozzám az Úr igéje:
15 Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az Úrtól, a mi birtokunkba került az ország!
16 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak.
17 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.
18 És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt.
19 Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
20 hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.
21 A szívről így szól az én Uram, az Úr: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!
22 Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük.
23 Fölszállt az Úr dicsősége a városból, és megállt a hegyen, amely a várostól keletre van.
24 Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam.
25 Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az Úr igéjét, amelyet látomásban adott nekem.
Krisztus főpap Melkisédek rendje szerint
7 Mert ez a "Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta".
2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya.
3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké.
4 De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából.
5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak.
6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta.
7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él.
9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott,
10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való?
12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.
13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes.
15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap,
16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint.
17 A bizonyságtétel így szól: "Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint."
A hetvenkét tanítvány visszatérése
17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!"
18 Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.
20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."
Jézus hálaadása(A)
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.
22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."
23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society