Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![a]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
11 Ti, akik reggeltől estig
csak a részegséget keresitek,
s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!
12 Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok,
fuvolák és bor mellett dőzsöltök,
de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök,
kezének munkáit észre sem veszitek!
13 Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót,
fogságba hurcolják őket ellenségeik,
előkelő vezetőiket az éhség,
tömegeiket a szomjúság öli meg.
14 Kitátja száját a Seol,
elnyeli őket a sír,
melynek étvágya csillapíthatatlan.
Alászáll az alvilágba előkelő és közember,
lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.
15 Porig aláznak akkor minden embert,
gazdag és szegény a földre görnyed,
még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét
16 az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt,
amikor ő ítélkezik.
Isten, aki Szent, igazságosan ítél.
Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!
17 Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek,
a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.
Jézus üzen a laodiceai gyülekezetnek
14 „A laodiceai gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az Ámen[a], a hű és igaz Tanú, aki a Kezdet Isten teremtésében: 15 »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! 16 De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! 17 Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? 18 Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss!
19 Akit én szeretek, azt helyreigazítom, megfegyelmezem, sőt, megfenyítem. Ezért teljes erővel igyekezz, változtasd meg szívedet és az életedet! 20 Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.
21 Aki győz, annak megengedem, hogy velem együtt üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és az Atya maga mellé ültetett a trónjára.
22 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center