Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávid zsoltára.

Prófécia a jeruzsálemi vezetőkről

11 Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát. ² Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. ³ Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!« ⁴ Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”

⁵ Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban! ⁶ Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”

⁷ Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból. ⁸ Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, ⁹ kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. ¹⁰ Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.

^11-12 Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”

¹³ Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”

Az összegyűjtés ígérete

¹⁴ Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁵ „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«

¹⁶ Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.« ¹⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!

¹⁸ Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található. ¹⁹ Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok, ²⁰ hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké. ²¹ De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”

Az Örökkévaló dicsősége elhagyja Jeruzsálemet

²² Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet. ²³ Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy^[a] tetején, amely a várostól keletre fekszik. ²⁴ Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába^[b], a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás. ²⁵ Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.

A Bárány felnyitja a hétpecsétes könyvtekercset

5 Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta. ² Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?” ³ De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen. ⁴ Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.

⁵ Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán,^[a] a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”

⁶ Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre. ⁷ Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset. ^8-9 Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték: