Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

⁴ „Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid.

A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”

⁵ De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”

⁶ A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott. ⁷ Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem. ⁸ »Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok. ⁹ Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!« ¹⁰ Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”

¹¹ Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját. ¹² Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.

¹³ Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?”

„Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.

¹⁴ „Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid. ¹⁵ Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt. ¹⁶ Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”

Dávid elsiratja Sault és Jonatánt

¹⁷ Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt. ¹⁸ Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:^[a]

²⁷ Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. ²⁸ Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. ²⁹ Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. ³⁰ Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.