Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Hálaadó zsoltár.
100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
akik a Földön laktok!
2 Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
3 Lássátok meg, és ismerjétek el,
hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
legelőjének nyája: népe vagyunk!
4 Lépjetek be kapuin hálaadással,
jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
tiszteljétek és áldjátok őt!
5 Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!
17 „Jaj, szétszéledt nyájam, Izráel!
Oroszlánok kergették szét:
először Asszíria királya szaggatta meg,
végül Nebukadneccar, Babilónia királya
törte össze csontjait.
18 Ezért megbüntetem Babilónia királyát és országát
— én mondom ezt, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —,
ahogy Asszíriával is tettem!
19 Nyájamat, Izráelt pedig visszaviszem a legelőjére,
hogy ismét a Kármelen és Básánban legeljen,
Gileádban és Efraim dombjain lakjon jól.
20 Abban az időben,
azokban a napokban
— mondja az Örökkévaló —,
kereshetik Izráel bűneit,
de nem találják sehol,
kereshetik Júda vétkeit,
de nincsenek,
mert megbocsátok a maradéknak,
akiket meghagyok.”
31 Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. 32 Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”
33 Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”
34 Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?[a] 35 Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. 36 Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! 37 Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! 38 De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”
39 Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.
40 Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. 41 Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” 42 És ott sokan hittek Jézusban.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center