Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

A zsidók legyőzik ellenségeiket

9 Elérkezett a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napja, amelyen a király rendeletét végre kellett hajtani. Ellenségeik azt tervezték, hogy ezen a napon majd legyőzik a zsidókat. Azonban a tervük a visszájára fordult: a zsidók győzték le azokat, akik gyűlölték őket. ² A zsidók ugyanis Ahasvérós király birodalmának összes tartományában, minden városban összegyűltek, összefogtak, és rátámadtak azokra, akik az elpusztításukat tervezték. Senki sem tudott ellenállni a zsidóknak, mert a többi nép mind félt tőlük. ³ A tartományok kormányzói, a helytartók és más vezetők, és a király hivatalnokai is mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól. ⁴ Ugyanis Márdokeus igen magas tisztséget töltött be a király udvarában, híre elterjedt a birodalom összes tartományában, és hatalma egyre növekedett.

⁵ A zsidók tehát legyőzték minden ellenségüket: fegyverrel pusztították el őket, és gyűlölőikkel azt tettek, amit csak akartak.

Purim ünnepe

¹⁸ A súsáni zsidók a 13. és 14. napon gyűltek össze és harcoltak, csak a 15. napon pihentek meg. Így ők a 15. napot tették az ünnep és az öröm napjává. ¹⁹ A vidéken és a falvakban lakó zsidók azonban a 14. napon ünnepeltek nagy lakomával és vidámsággal. Ilyenkor az ünnepi ételekből kóstolót is küldtek egymásnak.

²⁰ Márdokeus feljegyezte ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött a zsidóknak, akik közel vagy távol Ahasvérós király birodalmának tartományaiban éltek.

²¹ Meghagyta nekik, hogy Adár hónap 14. és 15. napját ezentúl minden évben ünnepeljék meg. ²² Hiszen ezeken a napokon szabadultak meg ellenségeiktől, és ebben a hónapban történt az, hogy szomorúságuk örömre fordult, és gyászukból ünnep született. Meghagyta, hogy ezen a két napon lakomázzanak és örvendezzenek, küldjenek egymásnak kóstolót az ünnepi ételekből; és küldjenek belőle a szegényeknek is, akik ezt nem tudják viszonozni.

²³ A zsidók megfogadták, hogy ennek az ünnepnek a megtartását folytatni fogják évről-évre, aszerint, amint Márdokeus megírta nekik.

Istent tiszteljétek, ne az emberektől féljetek!^(A)

⁴ „Nektek mondom, a barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de utána már nem árthatnak. ⁵ Megmondom, kitől féljetek: Istentől, akinek hatalma van, hogy miután megölt, a Gyehennára dobjon! Őt féljétek és tiszteljétek!

⁶ Ugye, két fillérért^[a] öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten. ⁷ Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!”

Ki tartozik Jézushoz?^(B)

⁸ „Mondom nektek: aki az emberek előtt tanúskodik arról, hogy hozzám tartozik, arról én^[b] is tanúskodom Isten angyalai előtt, és vállalom, hogy hozzám tartozik. ⁹ De aki az emberek előtt nem vállal engem, arról én is azt fogom mondani Isten angyalai előtt, hogy nem tartozik hozzám.

¹⁰ Ha valaki az Emberfia ellen szól, az még kaphat erre bocsánatot. De ha valaki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha!

¹¹ Amikor zsinagógákba, uralkodók és más hatalmasságok elé visznek titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit feleljetek védekezésül, vagy hogy mit mondjatok! ¹² Ne tépelődjetek ezen, mert a Szent Szellem a maga idejében meg fog tanítani titeket arra, hogy mit mondjatok!”