Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az Örökkévaló Szolgája
49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
már anyám méhében nevemen szólított.
2 Éles karddá tette beszédemet,
keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
és tegzébe[a] zárt.
3 „Szolgám vagy, Izráel
— mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”
4 „Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
hasztalan pazaroltam erőm,
semmit el nem értem
— feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”
5 Az Örökkévaló az,
aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
és Istenemtől kapom az erőmet.
6 Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
a föld minden népéhez általad.”
7 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”
71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
2 Igazságos tetteiddel ments meg!
Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg!
3 Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
4 Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
5 Hiszen benned reménykedem,
Örökkévaló Uram, Istenem,
benned bízom gyermekkorom óta.
6 Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
Bizony, te segítettél megszületnem,
és téged dicsérlek[a] szüntelen.
7 Csodálkoznak rajtam sokan,
mert erőm forrása te vagy.
8 Minden nap teljes szívvel dicsérlek
csodálatos tetteidért!
9 Ne dobj félre, mikor megöregszem,
ne hagyj el, mikor elfogy erőm!
10 Ellenségeim összefogtak ellenem,
vesztemet tervezik,
11 azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is!
Gyertek, üldözzük és fogjuk el,
mert nincs, aki segítsen rajta!”
12 Ó Istenem, ne hagyj el!
Én Istenem, siess segítségemre!
13 Verd meg ellenségeimet,
alázd meg, és pusztítsd el őket!
Szégyen és gyalázat érje azokat,
akik életemre törnek!
14 De én mégis benned reménykedem,
szüntelen várlak,
és egyre jobban dicsérlek!
Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik
18 A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. 19 Ahogyan az Írás mondja:
„Lerombolom a bölcsek bölcsességét,
az értelmesek értelmét pedig semmivé teszem.”[a]
20 Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! 21 A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. 22 A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.
23 Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. 24 A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége. 25 Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!
26 Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen! 27 Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak. 28 Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart. 29 Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!
30 Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket. 31 Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”[b]
A búzaszem példázata
20 A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, 22 azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.
23 Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24 Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.
25 Aki ragaszkodik[a] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. 26 Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”
Jézus előre jelzi a halálát
27 „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! 28 Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”
Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”
29 Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.
Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.
30 Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. 31 Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét[b] elűzzék. 32 Engem pedig föl fognak emelni a földről,[c] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” 33 Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.
34 Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”
35 Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság.[d] Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy. 36 Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center