Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Péter beszéde Kornéliusz házában
34 Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! 35 Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. 36 Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. 37 Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.
38 Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. 39 Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, 40 de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. 41 Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.
42 Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. 43 A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”
17 Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek,
a régieket elfelejtik,
eszébe sem jut senkinek.
18 Örüljetek és ujjongjatok hát
annak, amit teremtek,
mert Jeruzsálemet örömre teremtem,
és népét vigadozásra.
19 Örülni fogok Jeruzsálemnek,
és gyönyörködök népemben,
nem fog benne senki sírni többé,
sem fájdalmában kiáltani!
20 Nem lesz többé oly csecsemő,
aki csak pár napot él,
sem felnőtt, aki idő előtt hal meg.
Hiszen aki száz éves korában hal meg,
azt fiatalon elhunytnak tekintik,
s aki még száz évig sem él,
azt átkozottnak gondolják.
21 Aki házat épít,
nyugodtan lakhat benne,
aki szőlőt telepít,
élvezheti is gyümölcsét.
22 Nem úgy építenek,
hogy más lakjon benne,
nem úgy művelik a szőlőt,
hogy más egye annak gyümölcsét.
Hiszen akkor népem fiai
hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák,
s kezük munkáját hosszan élvezhetik.
23 Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket,
nem azért, hogy fiatalon meghaljanak,
mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket,
és gyermekeik velük megmaradnak.
24 Mielőtt kiáltanának,
én már felelek is nekik,
még be sem fejezték kérésüket,
máris teljesítem.
25 Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek,
az oroszlán szénát eszik, mint az ökör,
de a kígyónak csak a por lesz étele!
Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!”
— mondja az Örökkévaló.
118 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
2 Mondja hát Izráel népe:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
14 Az Örökkévaló az erőm és győzelmi énekem,
ő szabadít meg engem!
15 Öröm és győzelem éneke hangzik
az istenfélők otthonaiban,
mert az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
16 Igen, az Örökkévaló karja győzelmet aratott,
az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
17 Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Örökkévaló tetteit!
18 Megfenyített az Örökkévaló,
de mégsem adott át a halálnak!
19 Nyissátok ki a győztesek kapuját,
hadd menjek be rajta,
hadd dicsérjem az Örökkévalót!
20 Ez az Örökkévaló kapuja,
csak a győztesek mehetnek be rajta!
21 Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra,
és szabadítóm lettél!
22 A kő, amelyet a ház építői félredobtak,
éppen az lett a ház sarokköve!
23 Bizony, nagy csoda ez a számunkra,
az Örökkévaló tette ezt!
24 Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített,
hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!
19 Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20 Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. 21 A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. 22 Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett. 23 Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. 24 Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.
25 Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá[a] nem kényszeríti. 26 A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut.
Péter beszéde Kornéliusz házában
34 Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! 35 Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. 36 Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. 37 Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.
38 Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. 39 Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, 40 de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. 41 Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.
42 Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. 43 A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”
A tanítványok üresen találják Jézus sírját(A)
20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. 2 Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”
3 Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. 4 Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. 5 Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. 6 Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. 7 Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. 8 Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. 9 Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.
Jézus megjelenik a magdalai Máriának(B)
10 Ezután a tanítványok hazamentek, 11 Mária pedig ott maradt zokogva a sír előtt. Közben lehajolt, és benézett a sziklasírba. 12 Két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt: egyik a feje, a másik a lába helyén.
13 Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”
Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.” 14 Majd hátranézett, és látta, hogy egy férfi áll a háta mögött. Jézus volt az, de Mária nem ismert rá.
15 Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”
Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el a testet, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”
16 Jézus ekkor a nevén szólította: „Mária!”
„Rabbuni!” — kiáltott fel Mária, miután Jézus felé fordult. (Ez a héber szó azt jelenti: „Mester”.)
17 „Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”
18 Ezután Mária elment a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.
Jézus feltámadásának örömhíre(A)
24 A hét első napján, kora hajnalban az asszonyok kimentek a sziklasírhoz, és vitték az elkészített illatszereket is. 2 A sír bejáratát egy nehéz kő zárta el, de mire odaértek, már félre volt gördítve. 3 Így be tudtak menni a sziklasírba, de az Úr Jézus testét nem találták. 4 Ezen nagyon elcsodálkoztak és nem tudták, mitévők legyenek. Ekkor hirtelen két férfi jelent meg mellettük fénylő ruhában. 5 Az asszonyok megrémülve lehajtották a fejüket, de azok így bátorították őket: „Miért a halottak között keresitek az élőt? 6 Nincs itt, mert feltámadt! Emlékezzetek rá, hogy még Galileában megmondta nektek: 7 »Szükséges, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, keresztre feszítsék, és hogy a harmadik napon feltámadjon.«”
8 Ekkor az asszonyok visszaemlékeztek, hogy Jézus valóban ezt mondta nekik, 9 majd visszamentek a városba, és mindent elmondtak a tizenegy apostolnak és a többieknek. 10 Az asszonyok csoportjában volt a magdalai Mária, Johanna és Mária, Jakab anyja, meg más asszonyok is, akik a feltámadás hírét hozták. 11 Az apostolok azonban nem hittek az asszonyoknak, és képtelenségnek tartották, amit mondtak. 12 Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center