Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

⁵⁵ Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?”

„Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.

⁵⁶ „Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.

⁵⁷ Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot, ⁵⁸ akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?”

„A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.

Jonatán szövetséget köt Dáviddal

18 Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz.

Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. ⁴ Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is.

Saul féltékeny lesz Dávidra

⁵ Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.

Pál útja Jeruzsálembe

21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. ² Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.

³ Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. ⁴ Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. ⁵ Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, ⁶ majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.

⁷ Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. ⁸ Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér^[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. ⁹ Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.

¹⁰ Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. ¹¹ Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”

¹² Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ¹³ Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

¹⁴ Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”

¹⁵ Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. ¹⁶ A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.