Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávidé.

Isten Szövetségládája a filiszteusok földjén

5 A filiszteusok magukkal vitték Isten Szövetségládáját Eben-Háézerből Asdódba, és ott elhelyezték istenük, Dágón templomában, annak szobra mellett. ³ Másnap reggel látták, hogy Dágón szobra arccal a földön fekszik az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Fogták hát a szobrot, és visszaállították a helyére. ⁴ A következő nap reggelén azonban Dágón szobrát ismét a földön fekve találták. Megint arccal a földre borulva feküdt az Örökkévaló Szövetségládája előtt, de ezúttal a feje meg a két keze is letört, és a küszöbön hevert, csak a törzse maradt egy darabban. ⁵ Ez az oka, hogy Asdódban mind a mai napig a filiszteusok közül sem a papok, sem az egyszerű emberek nem lépnek a küszöbre, amikor bemennek Dágon templomába.

⁶ Az Örökkévaló ezután fekélyekkel és egyéb csapásokkal sújtotta Asdód és a környező vidék lakóit, és pusztította őket. Egereket is küldött rájuk, amelyek egész földjükön elszaporodtak, s még a hajóikra is felmentek. A város lakói ezért nagyon megrémültek.^{[a] 7} Amikor az asdódiak látták, mi történik, azt határozták: „Izráel Istene büntet bennünket és istenünket, Dágont ezekkel a csapásokkal, ezért a ládáját nem tarthatjuk tovább a városunkban!” ⁸ Tanácskozásra hívták hát a filiszteusok fejedelmeit, hogy eldöntsék, mitévők legyenek Izráel Istenének a ládájával. Azt határozták, hogy át kell vinni Gát városába. Így is történt.

⁹ Amikor azonban bevitték Gátba, az Örökkévaló ennek a városnak a lakosait is súlyos csapásokkal verte meg: kicsitől nagyig mindenkinek a testén fekélyek támadtak. Emiatt zűrzavar és rémület uralkodott el a városban. ¹⁰ Ezért azután hamarosan innen is tovább küldték Isten Szövetségládáját a szomszédos filiszteus városba, Ekrónba.

De alighogy odaértek vele, az ekróniak máris jajgatni kezdtek: „Minek hozzátok ide Izráel Istenének ládáját? Meg akartok ölni bennünket?!” ¹¹ Amikor Isten Szövetségládája oda érkezett, halálos rémület támadt az egész városban.^[b] Össze is hívták a filiszteusok összes fejedelmét, és követelték tőlük: „Küldjétek vissza Izráel Istenének ládáját a saját helyére! Ne pusztítson tovább bennünket és népünket!” ¹² Sokan meghaltak közülük, és akik életben maradtak, azokat is fekélyek gyötörték. Annyira szenvedtek, hogy az ekroniak jajkiáltása felhallatszott a mennybe.

5 Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek. ² Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba. ³ Amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek! ⁴ Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a földi testet. Inkább szeretnénk, ha „rávehetnénk” azt a mennyeit, hogy ezt a halandó testet teljesen nyelje el az örök élet. ⁵ Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk előlegbe a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.