Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Mahalat szerint.^[a] Dávid tanítása.

Saul és Sámuel utolsó találkozása

¹⁰ Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek: ¹¹ „Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz.

¹² Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba.

Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett.^[a]

¹³ Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.”

¹⁴ „Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel.

¹⁵ „Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul.

¹⁶ „Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.”

„Mit mondott?” — kérdezte Saul.

¹⁷ Sámuel ezt válaszolta: „Látod, az Örökkévaló Izráel királyává tett téged, Izráel törzseinek a vezetője lettél, pedig milyen kicsinek és jelentéktelennek érezted magad! ¹⁸ Az Örökkévaló bízott meg azzal, hogy indulj el, és harcolj az amálekiek ellen, amíg teljesen ki nem pusztítod ezt a gonosz népet! ¹⁹ Miért nem hajtottad végre az Örökkévaló parancsát? Miért vettél el a zsákmányból? Miért tettél olyat, amit az Örökkévaló rossznak tart?”

²⁰ „De hiszen én engedelmeskedtem az Örökkévalónak! — védekezett Saul. — Teljesítettem, amivel megbízott, és teljesen elpusztítottam az amálekieket! Csak egyvalakit kíméltem meg: Agágot, a királyukat. ²¹ A katonáim nem ölték le az összes zsákmányolt állatot, ahogy kellett volna, hanem megkímélték a színe-javát, hogy feláldozzák Istenednek, az Örökkévalónak itt, Gilgálban.”

²² Sámuel azonban így felelt:

²² Templomot nem láttam a városban, mert annak temploma maga a Mindenható Úr Isten és a Bárány. ²³ A városnak nincs szüksége sem a Nap, sem a Hold fényére, mert Isten dicsősége ragyogja be, a világosság forrása pedig maga a Bárány.

²⁴ Ebben a világosságban élnek a világ nemzetei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be gazdagságukat és kincseiket. ²⁵ Nappal a város kapuit soha nem zárják be, éjszaka pedig egyáltalán nem is lesz ott. ²⁶ Oda viszik a nemzetek gazdagságukat és kincseiket, ²⁷ de semmit sem lehet oda bevinni, ami tisztátalan. Akik szégyellni való, utálatos, vagy hamis dolgokat tesznek, nem mehetnek be, csak azok, akiknek nevét felírták az Élet Könyvébe, amely a Bárányé.

Az Élet Folyója

22 Azután az angyal megmutatta nekem a folyót, amelyben az élet vize folyik: fénylő és tiszta, mint a kristály. Isten és a Bárány trónjától ered, ² és végigfolyik a város utcájának közepén. A folyó mindkét partján az Élet Fája áll, amely évente tizenkétszer terem — minden hónapban gyümölcsöt hoz —, levelei pedig a nemzetek gyógyítására valók.

³ A városban soha nem lesz semmi, ami átkozott.

Isten és a Bárány trónja lesz abban a városban. Szolgái ott imádják Istent, ⁴ látják az arcát, és neve a homlokukon lesz. ⁵ Éjszaka nem lesz ott, ezért nem lesz szükségük sem lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr Isten világossága fogja beragyogni őket. Isten szolgái királyok lesznek, és uralkodnak örökkön-örökké.