Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:

³ Ekkor Sámuel kihirdette Izráel egész népének: „Ha teljes szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor irtsátok ki közületek az idegen isteneket és Astárót bálványait, szánjátok oda magatokat teljesen az Örökkévalónak, és csakis őt szolgáljátok! Azután majd ő is megszabadít benneteket a filiszteusok hatalmából.”

⁴ Erre válaszul Izráel népe kiirtotta Baál és Astárót bálványait, és egyedül az Örökkévalót szolgálták.

⁵ Sámuel kihirdette: „Egész Izráel gyűljön össze Micpába, ott fogok imádkozni értetek az Örökkévalóhoz!” ⁶ Össze is gyűlt a nép Micpában, és most már Sámuel lett a vezetőjük. Vizet merítettek, és kiöntötték azt az Örökkévaló előtt. Azon a napon valamennyien böjtöltek, és ezt mondták: „Bizony, vétkeztünk az Örökkévaló ellen!”

⁷ Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Izráel népe összegyűlt Micpában, elhatározták, hogy megtámadják őket. A filiszteusok fejedelmei összegyűjtötték seregüket, és felvonultak Izráel ellen. A micpai népgyűlés is tudomást szerzett erről, és az egész nép nagyon félt a filiszteusoktól. ⁸ Azt kérték Sámueltől: „Kiálts Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteus veszedelemtől! Ne hagyd abba, kiálts!”

⁹ Sámuel akkor vett egy szopós bárányt, és azt égőáldozatul feláldozta az Örökkévalónak. Segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz Izráelért, és az Örökkévaló válaszolt neki. ¹⁰ Miközben Sámuel az áldozatot bemutatta, a filiszteus sereg egyre közelebb nyomult, hogy megtámadja az izráeliek táborát.

Ekkor azonban az Örökkévaló olyan fülsiketítő mennydörgést támasztott, hogy a filiszteusok a rémülettől teljesen összezavarodtak, és vereséget szenvedtek Izráel seregétől. ¹¹ Az izráeli férfiak kirohantak Micpából, és üldözték a filiszteusokat egészen Bétkárig, közben pedig sokat levágtak közülük.

Sámuel Izráel bírája

¹² Sámuel ennek emlékére egy kőoszlopot állított föl Micpa és Sén^[a] között, amelyet így nevezett el: „Eben Háézer”, ami azt jelenti: „A segítség köve”. Ezzel azt akarta kifejezni: „Mindeddig megsegített bennünket az Örökkévaló!”

¹³ Így hát a filiszteusok nagy vereséget szenvedtek, és abbahagyták Izráel zaklatását. Ameddig Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra.

Isten a Bíró!

2 Nincs mentség számodra, akárki is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Ha másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te is ugyanazokat műveled, amelyek miatt a másikat elítéled! ² Igen, Isten valóban elítéli azokat, akik ilyen dolgokat tesznek, és tudjuk, hogy az ő ítélete igazságos. ³ Hogyan is képzeled, hogy te majd elkerülöd Isten ítéletét, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, miközben magad is ugyanúgy élsz? ⁴ Vagy talán semmibe veszed Isten gazdagon áradó jóságát, elnézését és nagy türelmét? Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életedet?

⁵ Mivel azonban megmakacsoltad magad, és szíved nem akar megváltozni, Isten haragját gyűjtöd a fejedre. Ez pedig majd a Harag Napján mutatkozik meg, amikor Isten igazságos ítéleteit mindenki meglátja. ⁶ Isten ugyanis mindenkit a tettei szerint jutalmaz, vagy büntet meg. ⁷ Örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni, és ezzel a dicsőséget, tisztességet és a romolhatatlan életet keresik. ⁸ Akik viszont önzők, és nem engedelmeskednek az igazságnak, sőt az igazságtalanságot szolgálják, azok Isten haragjával fognak találkozni. ⁹ Nyomorúság és szenvedés lesz a sorsa mindenkinek, aki gonoszságot művel, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. ¹⁰ Akik viszont jót tesznek, azok dicsőséget, tisztességet és békességet nyernek, előbb a zsidók, azután a többi népek is. ¹¹ Mert Isten részrehajlás nélkül ítél.