Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
11 Nóé életének 600. évében, a második hónap 17. napján felhasadt a föld, és a nagy mélység vizei mindenhol feltörtek a föld méhéből. Ugyanekkor meghasadt az égboltozat is: 12 ettől kezdve negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül zuhogott az eső.
13 Ezen a napon Nóé és a fiai: Sém, Hám és Jáfet, azután Nóé felesége és fiainak feleségei beszálltak a bárkába. 14-16 A bárkában ott voltak velük az állatok is: mindenféle kisebb és nagyobb szárazföldi vadállat, háziállat, madár és egyéb szárnyas állat — minden fajból páronként egy hím és egy nőstény. Mindezek az állatok, amelyekben az élet lehelete volt, Nóéval együtt bementek a bárkába, ahogyan Isten megparancsolta. Amikor már mindannyian belül voltak, az Örökkévaló bezárta Nóé mögött a bárka ajtaját.
17 Az áradat egyre csak növekedett, és a negyvenedik napon fölemelte a bárkát, amely ettől kezdve lebegett a víz színén, magasan az elborított föld felett. 18-19 Az özönvíz egyre hatalmasabb lett a földön, egyre csak áradt, és végül már a föld legmagasabb hegyeit is elborította. A bárka pedig a vízzel együtt fölemelkedett, és úszott a víz színén. 20 Miután a víz a hegyeket elborította, még további 15 könyöknyit[a] áradt.
21 Ezért az özönvízben minden szárazföldi állat elpusztult: madarak, háziállatok, kis és nagy vadállatok, valamint az összes ember is. 22 Aki és ami a szárazföldön élt, s orrában az élet lehelete volt — mind belefulladt az özönvízbe. 23 Így törölte el a földről Isten az összes élőt: embereket és nagyobb állatokat, égi madarakat és kisebb állatokat egyaránt. Egyedül csak Nóé maradt életben, és mindazok, akik vele voltak a bárkában.
24 Az özönvíz 150 napon keresztül erőt vett a földön, és teljesen elborította az egész szárazföldet.
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. 2 Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. 3 A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. 4 A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. 5 Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.
4 Amikor az angyalok követtek el bűnt, Isten őket sem kímélte, hanem az alvilág sötét mélyére zárva őrzi őket az ítélet napjáig. 5 Nem kímélte meg azt a régi világot sem, hanem elpusztította az Özönvízzel. Csak Nóét mentette meg, aki Isten igazságos ítéletét hirdette. Az Özönvízből csak Nóé menekült meg nyolcadmagával!
6 Hasonlóképpen pusztulásra ítélte Isten Sodomát és Gomorát. Megégette azokat, hogy csak hamu maradt belőlük. Példájuk figyelmeztetésül szolgál az istentelen embereknek, hogy lássák, mi vár rájuk. 7-8 Ugyanakkor Isten kimentette Sodomából Lótot, akit elfogadott. Lót istenfélő és igaz ember volt, és szenvedett a körülötte élő istentelenek gonoszsága miatt. Nap mint nap látta és hallotta, milyen gonosz dolgokat művelnek a többiek, és ez gyötrelmet okozott igaz lelkének.
9 Mindebből láthatjátok, hogy az Úr ki tudja menteni a megpróbáltatásokból azokat, akik őt szolgálják. Ugyanakkor fogva tartja a gonoszokat az Ítélet Napjáig, amikor majd megkapják a büntetésüket. 10 Különösen pedig azokat, akik bűnös emberi természetük romlott kívánságai szerint élnek, és semmibe veszik Isten fennhatóságát.
Ilyenek ezek a hamis tanítók is: vakmerők, elbizakodottak, és a saját fejük után mennek. Még attól sem riadnak vissza, hogy a dicsőséges lényeket[a] gyalázzák,
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center