Old/New Testament
A kegyes szegénység lelkileg gazdagít
19 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.
2 Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.
3 Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.
4 A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik.
5 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél.
6 Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja.
7 A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába.
8 Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót.
9 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél.
A rest és csúfolódó embert utoléri a büntetés
10 Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön.
11 Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.
12 Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat.
13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.
14 A ház és a vagyon apai örökség, de az Úrtól van az okos feleség.
15 A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik.
16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal.
17 Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.
18 Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!
19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja.
20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!
21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg.
22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.
23 Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.
24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi.
25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét.
26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.
27 Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül!
28 A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot.
29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.
Bölcs tanácsok, melyek a könnyelműségtől óvnak
20 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog.
2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét.
3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik.
4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.
5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti.
6 Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert?
7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.
8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat.
9 Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?
10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr.
11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!
12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta.
13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel.
14 Rossz! Rossz! - mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik.
15 Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj.
16 Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!
17 Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája.
18 Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez.
19 A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!
20 Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki.
21 Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás.
22 Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.
23 Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog.
24 Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?
25 Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik.
26 A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk.
27 Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét.
28 Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját.
29 Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj.
30 Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.
Az igazakat megáldja, a bűnösöket megítéli az Isten
21 Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.
2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.
3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot.
4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek.
5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut.
6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda.
7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt.
8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes.
9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.
10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal.
11 Ha megbírságolják a csúfolódót, az együgyű lesz bölcs, de ha a bölcset oktatják, maga okul belőle.
12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti.
13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált.
14 A titkon adott ajándék megenyhíti a haragot, és a zsebbe dugott vesztegetés a heves indulatot.
15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés.
16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd.
17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.
18 Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen.
19 Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal.
20 Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.
21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.
22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét.
23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.
24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik.
25 A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével;
26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik.
27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák.
28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet.
29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait.
30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.
31 Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.
Pál szeretete a gyülekezet iránt
7 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.
2 Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg.
3 Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.
4 Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.
Titusz jó hírei a gyülekezetről
5 Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.
6 De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével;
7 de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.
A gyülekezet Isten szerinti megszomorodása
8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket,
9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt.
10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.
11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.
12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk.
13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét.
14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult.
15 Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt.
16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society