Old/New Testament
A könnyelműség és a restség szegénységbe visz
6 Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért,
2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid,
3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat!
4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak!
5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből!
6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!
7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója,
8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.
9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást?
10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:
11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Az álnok embert gyűlöli az Úr
12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,
13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet.
14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.
15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül.
16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte:
17 A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek,
18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak,
19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.
A házasságtörő saját vesztébe rohan
20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását!
21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve!
22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat!
23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.
24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől.
25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival!
26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik.
27 Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?
28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?
29 Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti.
30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik;
31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet.
32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál.
33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen.
34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján.
35 Nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki!
7 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.
6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.
13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.
22 Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
26 Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
27 Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.
2 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?
3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Pál megszomorítójának bűnbánata
5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.
6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.
7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.
8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.
11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
Pál Tróászban és Macedóniában
12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,
13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:
16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?
17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society