Old/New Testament
Az istenfélelem és a bölcsesség áldást hoz
3 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!
8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
9 Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.
11 Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
12 Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.
14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.
15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.
16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.
17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.
18 Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.
19 Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.
20 Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.
21 Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
22 Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
23 Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
24 Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
25 Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
26 Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
27 Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!
28 Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!
29 Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted!
30 Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!
31 Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!
32 Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van.
33 Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja.
34 A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
35 Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
A bölcsesség felmagasztalja az igazakat
4 Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra!
2 Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat!
3 Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett,
4 tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!
5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!
6 Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged!
7 A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!
8 Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled.
9 Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.
10 Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit.
11 A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged.
12 Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el.
13 Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!
14 A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján!
15 Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé!
16 Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot.
17 Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak.
18 Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.
19 A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.
20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!
21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,
22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.
23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!
24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot!
25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!
26 Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.
27 Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!
Ne kívánd más asszonyát!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
14 Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet.
15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
21 Mert az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
Címzés, üdvözlés
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a vigasztalásért
3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
Pál megokolja látogatásának elhalasztását
12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
14 ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Pál könnyhullatással írt levele
23 Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society