Old/New Testament
A Jordántól keletre eső országrész felosztása
32 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,
2 akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:
3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,
4 az a föld, amelyet megvert az Úr Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.
5 Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!
6 Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!
7 Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az Úr adott nekik?
8 Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.
9 Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az Úr.
10 Ezért fellángolt az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:
11 Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,
12 kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.
13 Fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az Úrnak.
14 És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az Úr Izráel ellen fellángolt haragját?!
15 Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.
16 Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,
17 de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.
18 Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.
19 Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
20 Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az Úr színe előtt,
21 és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,
22 és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek az Úr és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.
23 De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az Úr ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.
24 Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
25 Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!
26 Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.
27 Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az Úr előtt, ahogyan te, uram, kívánod.
28 Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,
29 és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az Úr színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.
30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.
31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr meghagyta szolgáidnak.
32 Mi átkelünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
33 Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén levő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.
34 Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,
35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,
36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.
37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,
38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
39 Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.
40 Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.
41 Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.
42 Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.
Izráel táborhelyei a pusztában
33 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból.
2 Mózes ugyanis följegyezte az Úr parancsára elindulásukat az egyes táborhelyekről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:
3 Útnak indultak Ramszészból az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az Úr kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára,
4 miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken.
5 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszészból, és tábort ütöttek Szukkótban.
6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt.
8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában.
9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.
10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.
11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában.
12 Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.
13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.
14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize.
15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.
16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában.
17 Elindultak Kibrót-Hattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban.
18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.
19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben.
20 Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában.
21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.
22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.
23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél.
24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.
25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.
26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.
27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.
28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.
29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.
30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.
31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.
32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.
33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.
34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.
35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.
36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.
37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.
38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az Úr parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején, azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból.
39 Áron százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.
40 Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai.
41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.
42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.
43 Elindultak Púnónból és tábort ütöttek Óbótban.
44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán.
45 Elindultak Ijjimből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.
46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.
47 Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim hegységnél Nebóval szemben.
48 Elindultak az Abárim hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
49 Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán.
50 Így beszélt az Úr Mózeshez Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
51 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,
52 űzzétek ki onnan az ország egész lakosságát, pusztítsátok el összes bálványukat, és öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el. Tegyétek tönkre összes áldozóhalmaikat!
53 Vegyétek birtokotokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy birtokba vegyétek.
54 Sorsvetéssel osszátok el az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget. Mindenki azt kapja, ami neki sorsvetéssel jut. Az ősi törzsek között osszátok szét az örökséget!
55 De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok,
56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.
Az ígéret földjének határai
34 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint:
3 A déli határ a Cin-pusztától Edóm mentén húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé húzódjék a déli határ.
4 Kerülje meg a határ délről az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és végződjék Kádés-Barneától délre. Haladjon Hacar-Addárig, és menjen át Acmón felé.
5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél.
6 A nyugati határ legyen a nagy tenger partvidéke. Ez legyen a nyugati határotok.
7 Az északi határt a nagy tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki.
8 A Hór-hegytől jelöljétek ki a hamáti útig, és a határ vége Cedádnál legyen.
9 Azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.
10 A keleti határt jelöljétek ki Hacar-Énántól Sefámig.
11 Sefámtól menjen le a határ Riblának, Aintól keletre, és menjen tovább a határ, amíg el nem éri a Kinneret-tó partját keleten.
12 Azután menjen lefelé a határ a Jordánnak, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül!
13 Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az Úr, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.
14 Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket. Manassé törzsének a fele is megkapta.
15 Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapott örökséget.
Az ország felosztói
16 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
17 Név szerint ezek a férfiak osszák fel az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia.
18 Törzsenként egy-egy vezető embert válasszatok az ország felosztására.
19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálébot, Jefunne fiát.
20 Simeon törzséből Semúélt, Ammihúd fiát.
21 Benjámin törzséből Elidádot, Kiszlón fiát.
22 Dán fiainak a törzséből vezető emberül Bukkit, Jogli fiát.
23 József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből vezető emberül Hanniélt, Éfód fiát,
24 Efraim fiainak a törzséből pedig vezető emberül Kemúélt, Siftán fiát.
25 Zebulon fiainak a törzséből vezető emberül Elicáfánt, Parnak fiát.
26 Issakár fiainak a törzséből vezető emberül Paltiélt, Azzan fiát.
27 Ásér fiainak a törzséből vezető emberül Ahihúdot, Selómi fiát.
28 Naftáli fiainak a törzséből vezető emberül Pedahélt, Ammihúd fiát.
29 Ezeknek parancsolta meg az Úr, hogy osszák ki Izráel fiai között Kánaán földjét.
Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról(A)
30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki,
31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.
32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
A kisgyermek példája(B)
33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?"
34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb?
35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája."
36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik:
37 "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
Az ismeretlen ördögűző(C)
38 János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket."
39 Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem,
40 mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.
41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."
Óvás a megbotránkoztatástól(D)
42 "Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."
43 "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre,
44 (ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.)
45 És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára,
46 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)
47 És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára,
48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el."
Az ízetlenné vált só(E)
49 "Mert tűzzel sózatik meg mindenki.
50 Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society