M’Cheyne Bible Reading Plan
Adónijjá királyságra tör
1 Amikor Dávid élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal.
2 Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király!
3 Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra és bevitték a királyhoz.
4 Ez a leány igen szép volt, ő ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem élt vele.
5 Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak.
6 Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép termetű volt.
7 Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak.
8 Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi, meg Dávid vitézei nem tartottak Adónijjával.
9 Egyszer Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet kövénél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló júdaiakat mind.
10 Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket, meg a testvérét, Salamont sem.
Dávid Salamont teszi királlyá
11 Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?!
12 Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te ezt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király?
14 Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.
15 Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta a királyt.
16 Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz?
17 Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni!
18 Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.
19 Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
20 Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!
21 Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.
22 Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.
23 Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt.
24 Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogy Adónijjá lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni?
25 Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adónijjá király!
26 De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont.
27 Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?
28 Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt.
29 Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Úrra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból,
30 hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!
31 Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király!
32 Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek bementek a király elé.
33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gíhónhoz!
34 Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király!
35 Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme.
36 Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak, és ezt mondta: Az Úr, az én uramnak, a királynak Istene, mondjon áment rá!
37 Ahogyan vele volt az Úr az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is!
Salamont királlyá kenik
38 Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz.
39 Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király!
40 Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt, és olyan nagy örömmel örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.
Adónijjá párthívei szétszélednek
41 Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén voltak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban?
42 Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.
43 Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
44 És elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, és a király öszvérére ültették.
45 Cádók pap pedig Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gíhónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok.
46 Salamon már ott is ül a királyi trónon.
47 Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Tegye Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél és trónját még nagyobbá a te trónodnál! A király meghajtotta magát a fekvőhelyén,
48 azután pedig ezt mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.
49 Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghívva, és elment mindenki a maga útjára.
Adónijjá kegyelmet kap
50 Adónijjá azonban félt Salamontól, azért elment, és megragadta az oltár szarvait.
51 Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, s ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel szolgáját!
52 Erre így szólt Salamon: Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia.
53 Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!
Az igazi szabadság a szeretetben való szolgálat
5 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
2 Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.
3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.
4 Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.
5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.
6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
7 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?
8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket.
9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti.
10 Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az.
11 Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya.
12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.
13 Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!
A test cselekedetei és a Lélek gyümölcse
16 Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.
17 Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.
18 Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.
19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,
20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;
21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
23 szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.
25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.
26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
Siratóének Egyiptom fölött
32 A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Oroszlán voltál a népek közt, de véged lett! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, és fölkavartad a folyókat.
3 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Kivetem rád hálómat; sok népet gyűjtve össze kihúzlak kerítőhálómmal.
4 Ledoblak a földre, sík mezőre vetlek, rád telepítek majd mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi állatot.
5 Testedet a hegyekre dobom, megtöltöm a völgyeket hulláddal.
6 Megöntözöm kifolyó véreddel a földet, egészen a hegyekig, megtelnek vele a patakmedrek.
7 Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait; a napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít.
8 Minden égitestet elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! - így szól az én Uram, az Úr.
9 Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez, azokba az országokba, amelyeket nem ismertél.
10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük. Szakadatlanul rettegni fog mindenki a maga életéért összeomlásod idején.
11 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Elér téged Babilónia királyának fegyvere!
12 Leterítlek tömegestül a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek; elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege.
13 Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl.
14 Akkor megtisztítom vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! - így szól az én Uram, az Úr.
15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
16 Siratóének ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról és egész tömegéről énekeljék sírva! - így szól az én Uram, az Úr.
Egyiptom is a népek temetőjébe kerül
17 A tizenkettedik évben az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az Úr igéje:
18 Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe tömegét, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz!
19 Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!
20 A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és egész tömegét.
21 Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!
22 Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten.
23 A legmélyebb sírban adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét.
24 Ott van Élám, egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyver által estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt.
25 A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. Gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt. A megöltek közé dobták őket.
26 Ott van Mesek és Tubal, egész tömegük körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét.
27 Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert mint hősök, rettegésben tartották az élők földjét.
28 Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között.
29 Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére a fegyverrel megöltek közé dobtak. A körülmetéletlenek és a sírba leszállók között fekszenek.
30 Ott vannak az északi uralkodók, és minden szidóni, akik leszálltak a megöltekkel együtt, rettegett vitézségük ellenére megszégyenülve. Körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt.
31 Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét - így szól az én Uram, az Úr.
32 Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész tömegének a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé - így szól az én Uram, az Úr.
Könyörgés megújulásért
80 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.
2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva
3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére?
6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.
7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.
11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!
14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad.
15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!
16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!
17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!
19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.
20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society