M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid a filiszteusok között
27 Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Saul Izráel egész területén, megmenekülök a kezéből.
2 Elindult azért Dávid, és átment hatszáz emberével együtt Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához.
3 Letelepedett Dávid Ákisnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza népével, Dávid is a két feleségével: a jezréeli Ahinóammal és a karmeli Abigaillal, Nábál volt feleségével.
4 Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, nem kereste tovább.
5 Egyszer ezt mondta Dávid Ákisnak: Ha jóindulattal vagy hozzám, adj nekem helyet az egyik mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakjék szolgád veled együtt a király városában?
6 Akkor neki adta Ákis Ciklágot, és így lett Ciklág Júda királyaié mindmáig.
7 Az az idő, amíg Dávid a filiszteusok mezején lakott, egy esztendő és négy hónap volt.
8 Egyszer felvonult Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gesúriakat, a gézerieket és az amálékiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói Súr felé menet Egyiptom országáig.
9 Amikor Dávid leverte azt a földet, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishoz.
10 Amikor Ákis megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte Dávid: A Délvidékre, Júdának, a jerahmeélieknek és a kénieknek a területére.
11 Dávid azonban nem hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el, mit csinált Dávid. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok mezején lakott.
12 Ákis pedig megbízott Dávidban, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát népével, Izráellel, ezért örökre az én szolgám lesz.
A bálványáldozati hús kérdése
8 Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2 Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell.
3 De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.
4 Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy.
5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van,
6 nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.
7 Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik.
8 Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
9 De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között.
10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst?
11 És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.
12 Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek.
13 Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.
Ítélethirdetés a bálványimádás miatt
6 Így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia, vesd a tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük!
3 Ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az Úrnak az igéjét! Ezt mondja az én Uram, az Úr a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Én most fegyvert bocsátok rátok, és elpusztítom áldozóhalmaitokat.
4 Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé.
5 Odavetem Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat oltáraitok köré.
6 Minden lakóhelyeteken rommá lesznek a városok, és elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is rommá legyenek, és elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat.
7 Hullanak köztetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
8 De hagyok maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva az országokban.
9 Akkor majd megértik megmenekültjeitek a népek közt, ahová fogságba vitték őket, hogy én törtem össze tőlem elfordult parázna szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket. Megundorodnak önmaguktól gonoszságuk miatt, mert mindenféle utálatosságot követtek el.
10 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr. Nem hiába mondtam meg, hogy ilyen veszedelmet hozok rájuk.
11 Így szól az én Uram, az Úr: Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel házának a sok gonosz, utálatos dolog miatt! Fegyver, éhínség és dögvész miatt fognak elhullani!
12 Aki messze van, dögvészben hal meg, aki közel van, fegyvertől esik el, és aki az ostromlottak között marad, az éhen hal. Így töltöm ki rajtuk haragomat.
13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor ott hevernek a halálra sebzettek a bálványok között, az oltárok körül, minden magas halmon, minden hegycsúcson, minden bujazöld fa és minden lombos cserfa alatt; mindenütt, ahol engesztelő illatáldozatot szoktak bemutatni bálványaiknak.
14 Kinyújtom a kezemet ellenük, sivárrá és kietlenné teszem az országot, minden lakóhelyüket a pusztától Dibláig. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
A megalázott nép könyörgése
44 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
5 Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9 Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földöz tapadt.
27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society