M’Cheyne Bible Reading Plan
Cíbá Dávidhoz pártol
16 Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor.
2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában.
3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát.
4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt. Cíbá felelte: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!
Simei szidalmazza Dávidot
5 Amikor Dávid király megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Saul rokonságából való volt, név szerint Simei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket.
6 Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király szolgáit, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség.
7 Így ócsárolta őt Simei: Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember!
8 Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!
9 Akkor ezt mondta a királynak Abisaj, Cerúja fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!
10 A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. Mert ha ócsárol, és ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt?
11 Majd ezt mondta Dávid Abisajnak és összes szolgájának: Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki.
12 Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!
13 Dávid továbbment embereivel az úton, Simei pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje.
14 Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Jordánon túlra, és ott pihenőt tartottak.
Absolon bevonul Jeruzsálembe
15 Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahitófel is.
16 Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király!
17 De Absolon ezt mondta Húsajnak: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal?
18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak.
19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.
20 Absolon ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk!
21 Ahitófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket itthon hagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak.
22 Sátrat vontak fel tehát Absolonnak a háztetőn, és bement Absolon apja másodrangú feleségeihez egész Izráel szeme láttára.
23 Abban az időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.
Az adakozás rendje
9 A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek.
2 Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget.
3 De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek.
4 És ha velem macedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi - hogy ne mondjuk: ti - ebben a bizodalmunkban.
5 Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány.
Az adakozás áldása
6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.
7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".
8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.
12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.
13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.
14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.
15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
Példázat a két házasságtörő asszonyról
23 Így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Volt két asszony, egy anyának a lányai.
3 Ezek paráználkodtak Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott nyomkodták a mellüket, ott szorongatták szűzi keblüket.
4 Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholibá. Aztán az enyéim lettek, és szültek fiakat és leányokat. A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholibá pedig Jeruzsálem.
5 Oholá azonban paráznává lett, noha a feleségem volt. Vágyra gerjedt szeretői iránt, az asszírok iránt, akik hozzá érkeztek
6 kék bíborba öltözve: helytartók és elöljárók, kívánatos ifjak mindnyájan, lovasok, harci kocsin járók.
7 Paráználkodást folytatott velük, Asszíria válogatott ifjaival és mindazokkal, akik iránt vágyra gerjedt, és tisztátalanná tette magát bálványaikkal.
8 De az egyiptomiakkal folytatott paráználkodását sem hagyta abba, hiszen azok vele háltak már fiatal korában; ők is szorongatták szűzi keblét, és nagy paráználkodást folytattak vele.
9 Ezért a szeretői kezébe adtam, az asszírok kezébe, akik iránt vágyra gerjedt.
10 Azok leleplezték szemérmét, elvették fiait és leányait, őt magát pedig megölték fegyverrel, és hírhedtté lett az asszonyok között, amikor végrehajtották rajta az ítéletet.
11 Amikor látta ezt a húga, Oholibá, romlottabb lett nála, mert vágyra gerjedt, és még rútabb paráználkodást űzött, mint a nővére.
12 Vágyra gerjedt az asszírok iránt: a helytartók és az elöljárók iránt, akik gyönyörű ruhákban érkeztek hozzá, meg a lovasok iránt, a harci kocsin járók iránt, akik mindnyájan kívánatos ifjak.
13 Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten.
14 De ez még tovább ment a paráználkodásban, mert látott férfialakokat a falra vésve, a káldeusok képmását vörös festékkel rajzolva.
15 Ezek övet viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön; látszik mindnyájukról, hogy tisztek, hasonlók a babilóniaiakhoz, akiknek Káldea a szülőföldje.
16 Amikor a szemébe tűntek, vágyra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.
17 El is jöttek hozzá a babilóniaiak, hogy szeretkezzenek vele, és tisztátalanná tették paráznaságukkal. Amikor tisztátalanná lett miattuk, megundorodott tőlük.
18 Mivel nyíltan paráználkodott, és szemérmetlenül viselkedett, megundorodtam tőle, ahogyan megundorodtam nővérétől is.
19 De ő egyre többet paráználkodott, emlékezve fiatalkorára, amikor Egyiptomban paráználkodott.
20 Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek olyan a teste, mint a szamaraké, és olyan a tagja, mint a lovaké.
21 Vágyódott fiatalkora galádságára, amikor még Egyiptomban szorongatták keblét, nyomkodták ifjú melleit.
A hűtlenség büntetése
22 Ezért Oholibá - így szól az én Uram, az Úr -, én majd fölindítom szeretőidet, akiktől megundorodtál, és elhozom őket ellened mindenfelől:
23 a babilóniaiakat, az összes káldeusokat, a Pekódból, Sóából és Kóából valókat, meg az asszírokat velük együtt, a kívánatos ifjakat, a helytartókat és elöljárókat mind, a tiszteket, a kiváló vitézeket és az összes harci kocsin járókat.
24 Jönnek ellened kerekeken gördülő harci kocsikkal, népek tömegével, fölszerelve nehéz és könnyű pajzzsal, sisakosan. Körülvesznek téged, és jogot adok nekik arra, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted.
25 Megéreztetem veled féltékenységemet, ők pedig haragjukban elbánnak veled: orrodat, füledet levágják; ami pedig megmarad belőled, az fegyvertől pusztul el. Elviszik fiaidat és leányaidat, akik pedig megmaradnak, azokat tűz emészti meg.
26 Lehúzzák rólad a ruhát, és elveszik ékszereidet.
27 Véget vetek galádságodnak és Egyiptomban elkezdett paráználkodásodnak. Nem tekintgetsz rájuk, és Egyiptomra sem gondolsz többé!
28 Bizony, ezt mondja az én Uram, az Úr: Odaadlak azoknak a kezébe, akiket meggyűlöltél, akiktől megundorodtál.
29 Gyűlöletükben elbánnak veled: elvesznek tőled mindent, amit szereztél, azután ott hagynak csupaszon, mezítelenül, leleplezve parázna szemérmedet és galád paráznaságodat.
30 Így bánnak veled, mert paráználkodtál a népekkel, és tisztátalanná tetted magadat bálványaikkal.
31 Nénéd útján jártál, ezért az ő poharát adom a kezedbe!
A harag pohara
32 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ki kell innod nénéd poharát, a mélyet és öblöset; kinevetnek és kigúnyolnak, mert sok fér bele!
33 Részeg leszel, gyötrelemmel tele, szörnyű borzalom pohara nénédnek, Samáriának a pohara.
34 Ki kell innod, ki kell ürítened! Még a cserepeit is rágni fogod, és téped a melledet. Megmondtam! - így szól az én Uram, az Úr.
35 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld hát galádságod és paráznaságod következményét!
Vád és ítélet
36 Ezt mondta nekem az Úr: Emberfia! Akarsz-e ítéletet mondani Oholá és Oholibá fölött? Akkor add tudtukra utálatos tetteiket!
37 Mert házasságtörők, vér tapad a kezükhöz; bálványaikkal követték el a házasságtörést, azoknak áldozták oda eledelül még a fiaikat is, akiket nekem szültek.
38 Azt is megtették velem, hogy ugyanazon a napon tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat.
39 Mert levágták fiaikat bálványaiknak, és még aznap elmentek szentélyembe, és meggyalázták azt: ezt tették.
40 Sőt elküldtek a messze lakó emberekért, követet küldve hozzájuk, és azok el is jöttek. A kedvükért megmosakodtál, kifestetted a szemedet, és ékszerekkel ékesítetted magad.
41 Vetett ágyra ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted arra.
42 Vidám lárma hallatszott ott. Az embertömeghez még ivócimborákat is hoztak a pusztából. Ezek karperecet adtak a nők kezére, díszes koszorút a fejükre.
43 Akkor ezt mondtam: Még a kivénült asszonynak is házasságtörés kell? Most már az ilyen parázna személlyel is paráználkodnak?
44 Úgy jártak hozzá, ahogy parázna asszonyhoz szokás: úgy jártak Oholához és Oholibához, ezekhez a galád nőkhöz.
45 De majd igaz férfiak ítélkeznek fölöttük a házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz.
46 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Hívjanak össze ügyükben egy népgyűlést, és vessék őket prédára elrettentő például.
47 Kövezze meg őket a népgyűlés, és koncolják fel őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat gyilkolják le, házaikat pedig gyújtsák föl.
48 Megszüntetem a galádságot az országban, hogy okuljon belőle minden asszony, és ne kövessen el olyan galádságot, mint ti.
49 Így hárítják rátok galádságotok büntetését, és viselni fogjátok bálványozásotok vétkének következményeit. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok!
Könyörgés segítségért(A)
70 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.
2 Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre!
3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!
5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!
6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!
Öregember könyörgése
71 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha!
2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg!
3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.
4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából!
5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta.
6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.
8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.
9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak:
11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse!
12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.
21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje!
23 Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society