M’Cheyne Bible Reading Plan
Dávid utolsó szavai
23 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje:
2 Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó
4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön.
5 Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad.
6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel.
7 Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják.
Dávid kiváló vitézei(A)
8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9 Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,
10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.
11 A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt,
12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet.
13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott.
14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél volt.
15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
17 és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
18 Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három között.
19 A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
20 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
23 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
24 Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25 a haródi Sammá, a haródi Eliká,
26 a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia,
27 az anátóti Abiezer, a húsái Mebunnaj,
28 az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,
29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia,
30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj,
31 az arbái Abialbón, a bahúrimi Azmávet,
32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia,
33 a harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia,
34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia,
35 a karmeli Hecró, az arbái Paaraj,
36 a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni,
37 az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb
39 és a hettita Úriás; összesen harmincheten.
A galaták is a hit hallásából kapták a Lelket
3 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!
2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján?
3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?
4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába.
5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?
Ábrahám a hit példája
6 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el."
7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.
8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe."
9 Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni."
11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni".
12 A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa".
13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -,
14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.
15 Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg.
16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus.
17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet.
18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.
A törvény nevelőnk Krisztusig
19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.
20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.
21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás.
22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.
25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.
26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.
28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Ítélet jön Egyiptomra
30 Így szólt hozzám az Úr igéje:
2 Emberfia! Prófétálj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az Úr: Jajgassatok! Jaj, milyen nap az!
3 Mert közel van a nap, közel van az Úr napja! Borús nap lesz az, a népek ideje.
4 Eljön a fegyver Egyiptom ellen, reszketés lesz Etiópiában, hullanak a sebesültek Egyiptomban, elviszik kincseit, és földig lerombolják.
5 Etiópok, pútiak, lídek, mindenféle keverék nép, Kúb és a vele szövetséges ország lakói egyaránt fegyver által esnek el.
6 Ezt mondja az Úr: Elesnek Egyiptom támogatói, lehanyatlik gőgös hatalma. Migdóltól Szevénéig fegyvertől esnek el a benne lakók! - így szól az én Uram, az Úr.
7 Pusztává lesz az elpusztult országok sorában, és városai a romvárosok sorába kerülnek.
8 Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tűzbe borítom Egyiptomot, és segítői mind összetörnek.
9 Azon a napon követeket indítok hajókon, hogy fölriasszák a gondtalan Etiópiát. Reszketés jön rájuk Egyiptom napja miatt, mert jön már!
10 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Véget vetek Egyiptom népe tömegének Nebukadneccar babilóniai király által.
11 Elhozom őt és népét, a legkegyetlenebb népeket az ország elpusztítására. Kardot rántanak Egyiptom ellen, és megtöltik az országot megölöttekkel.
12 Kiszárítom a Nílus ágait, és gonoszok kezébe adom az országot. Idegenekkel pusztíttatom el az országot és a benne levőket. Én, az Úr, megmondtam!
13 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elpusztítom a bálványokat, kiirtom a bálványszobrokat Nófból, Egyiptomban nem lesz többé fejedelem. Félelmet keltek majd Egyiptomban.
14 Elpusztítom Patrószt, tűzbe borítom Cóant, ítéletet tartok Nó fölött.
15 Kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erős várára, és kiirtom Nó népe tömegét.
16 Tűzbe borítom Egyiptomot, kínjában vergődik Szín, Nó falain réseket törnek, Nófot fényes nappal ostromolják.
17 Ón és Pí-Beszet ifjai fegyvertől esnek el, s a többiek fogságba mennek.
18 Tahpanhészben sötét lesz nappal, ha összetöröm ott Egyiptom igáját. Vége lesz gőgös erejének, őt magát felhő borítja el, leányai pedig fogságba mennek.
19 Így tartok ítéletet Egyiptom fölött, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
20 A tizenegyedik évben, az első hónap hetedikén így szólt hozzám az Úr igéje:
21 Emberfia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de nem kötözték be, hogy meggyógyítsák, pólyát sem raktak rá, hogy megerősödjék, és fegyvert foghasson.
22 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Én a fáraó ellen, Egyiptom királya ellen fordulok, és mindkét karját eltöröm: az épet is, meg a már töröttet is, és kiütöm kezéből a fegyvert.
23 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba.
24 Babilónia királyának a karjait megerősítem, és kardomat adom a kezébe. A fáraó karjait azonban eltöröm, és keservesen fog nyögni előtte, mint akit halálra sebeztek.
25 Megerősítem Babilónia királyának a karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, mert kardomat Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa.
26 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott.
61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society