M’Cheyne Bible Reading Plan
A házassági elválás
24 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából.
2 Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül,
3 de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette,
4 akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!
5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett.
Az emberszeretet különböző törvényei
6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba!
7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és durván bánik vele, sőt eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és megtedd mindazt, amire a lévita-papok tanítanak. Vigyázzatok, és úgy tegyetek, ahogyan megparancsoltam nekik!
9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az Úr Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból!
10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle!
11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot.
12 De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában,
13 hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az Úr előtt.
14 Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.
15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az Úrhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni.
16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!
17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját!
18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de ki váltott onnan Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.
19 Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját.
20 Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.
21 Ha leszüreteled szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.
22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.
A pusztai vándorlás csodái
114 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2 Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.
3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
Istené a dicsőség, nem a bálványoké
115 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!
Isten megtartja ígéretét
51 Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok!
2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.
3 Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje. Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének.
Isten ítéletet tart a világ fölött
4 Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
5 Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak.
6 Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.
7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!
8 Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
Régi csoda és új teremtés
9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet!
10 Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak!
11 Így fognak visszatérni az Úr megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12 Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13 Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14 Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere.
15 Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek Ura a nevem!
16 Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!
Vége a nép nyomorúságának
17 Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az Úr keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted.
18 Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem.
19 Két dolog történt veled - még csak nem is szánnak -: pusztulás és összeomlás, éhínség és fegyver - s még csak vigasztalód sincsen.
20 Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az Úr haragja, Istened dorgáló szava.
21 Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól:
22 Ezt mondja Urad, az Úr, Istened, aki népéért perel: Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából.
23 Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak.
Új ég és új föld
21 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.
2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;
4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"
6 És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.
8 De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".
Az új Jeruzsálem
9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét".
10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá.
11 Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz,
12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13 keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu.
14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát:
16 a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd;
20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22 Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.
23 Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány:
24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.
25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.
26 A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket,
27 tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society