M’Cheyne Bible Reading Plan
Emlékeztetés Izráel nyakasságára
9 Halld meg, Izráel! Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel;
2 nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, hogy ezt hallottad: Ki állhat meg az Anák-fiak előtt?
3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr.
4 Amikor tehát elűzi azokat előled Istened, az Úr, ne gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr.
5 Nem a magad igazságáért és szíved egyenességéért mégy be oda, hogy birtokba vedd földjüket, hanem ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr, hogy megtartsa ígéretét, amelyet esküvel fogadott meg az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6 Tudd meg azért, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az Úr, hiszen te kemény nyakú nép vagy!
7 Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az Urat a pusztában, attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen.
8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket.
9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam,
10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet.
11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit.
12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, és menj le innen hamar, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, és öntött bálványt készítettek maguknak.
13 Azután ezt mondotta nekem az Úr: Látom ezt a népet, bizony kemény nyakú nép.
14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek.
15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.
16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek Istenetek, az Úr ellen, mert borjúszobrot öntöttetek, ilyen hamar letérve az útról, amelyet az Úr parancsolt nektek,
17 megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára.
18 Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet, mindama vétketek miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, amit rossznak tart az Úr, hogy bosszantsátok őt.
19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De meghallgatott engem az Úr ezúttal is.
20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr, és őt is el akarta pusztítani, de Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
21 A borjút, a ti bűnös csinálmányotokat pedig fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá.
22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragították az Urat.
23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam! - akkor is fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak a parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára.
24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek benneteket.
25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy kipusztít benneteket.
26 Imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból!
27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a keménységét, törvényszegését és vétkét!
28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.
29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.
Isten igazságának dicsérete
92 Zsoltár. Ének szombatnapra.
2 Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
6 Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
9 De te, URam, magasztos vagy örökké!
10 Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Az ÚR örökké uralkodik
93 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.
5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!
Ezékiás követeket küld Ézsaiáshoz(A)
37 Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement az Úr házába.
2 Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez!
4 Talán meghallja Istened, az Úr a kincstárnok szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért!
5 Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz,
6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái!
7 Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.
Szanhérib újabb felhívása
8 A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból.
9 Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:
10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízol, azt gondolva, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe!
11 Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz?
12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?
13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá?
14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt,
15 és így imádkozott Ezékiás az Úrhoz:
16 Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene! Te alkottad az eget és a földet.
17 Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!
18 Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.
19 Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.
20 De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!
Ézsaiás biztató üzenete
21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib asszír király miatt,
22 ezt az igét jelenti ki róla az Úr: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya.
23 Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére!
24 Szolgáiddal gyaláztattad az Urat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam legtávolabbi csúcsára, legsűrűbb erdejébe is.
25 Kutat ástam, és ittam vizet; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.
26 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok.
27 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent.
28 Én tudom, ha leülsz, ha kimégy, vagy bejössz, és hogyan tombolsz velem szemben.
29 Mivel tombolsz velem szemben és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen idejöttél!
30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét!
31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.
32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Jeruzsálem megszabadul
33 Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene.
34 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be - így szól az Úr.
35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Dávidért.
36 Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.
37 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.
38 Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.
A tizenkét törzsből elpecsételtek
7 Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra.
2 Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
3 és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit".
4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből:
5 Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
6 Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,
7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer,
8 Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.
A vértanúk serege minden nemzetből
9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak,
10 és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!"
11 Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent
12 eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen".
13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
15 Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.
16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society