Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[a]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
43 Istenem, ítélj meg,
és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
szabadíts meg a hazug
és igazságtalan emberektől!
2 Hiszen te vagy Istenem,
te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
3 Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
hogy azok vezessenek!
Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
ó Isten, én Istenem!
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
3 Az igazságszeretőket becsületességük vezeti,
a hűtleneket pedig becstelenségük teszi tönkre.
4 Semmit sem ér a vagyon az ítélet napján,
de aki szereti az igazságot — az megmenti őt a haláltól.
5 Az igazságosan élő embernek
az igazságosság készít egyenes utat,
de aki romlott,
a saját gonoszsága miatt bukik el.
6 Aki szereti az igazságot, azt megmenti az igazság,
a hűtleneket pedig a saját mohó kívánságuk ejti csapdába.
7 Mikor meghal az istentelen, reménye is meghal,
szertefoszlik minden, amiben bízott.
8 Az igazságszerető embert kimentik a bajból,
helyette az istentelen kerül bele.
9 A képmutató a beszédével teszi tönkre embertársát,
az igazat pedig megmenti tudása.
10 Ha virulnak az igazak,
örül a város,
s mikor a gonoszokat kigyomlálják belőle,
ujjong a város, és lakói vigadnak.
11 Az igazságszerető emberek felvirágoztatják,
a gonoszok beszéde pedig lezülleszti a várost.
12 Aki megvetéssel beszél a másikról, esztelen,
aki pedig értelmes, inkább hallgat.
13 A pletykálkodó kifecsegi mások titkait,
de a megbízható tud titkot tartani.
Legyen a hitetek szerint!
27 Jézus továbbment onnan, és két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
28 Amikor Jézus bement egy házba, követték a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, amit kértek?”
„Igen, Uram!” — válaszolták. 29 Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik: „Legyen a hitetek szerint!” 30 Ekkor helyreállt a látásuk. Jézus szigorúan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!” 31 Ők mégis elterjesztették Jézus hírét az egész vidéken.
32 Amint elmentek, hoztak Jézushoz egy embert, aki néma volt, mert egy gonosz szellem lakott benne. 33 Jézus kiűzte belőle a gonosz szellemet, mire az ember megszólalt. A tömeg csodálkozva mondta: „Ilyen dolog még soha nem történt Izráelben!”
34 A farizeusok azonban azt mondták: „A gonosz szellemek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz szellemeket.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center