Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
Példázat a sasról és a szőlőről
17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet! 3 Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.
4 Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta,
s a kalmárok földjére vitte,
kereskedők városába helyezte.
5 Majd választott egy vesszőt az országból,
s mint fűzfát a folyópartra,
termékeny földbe ültette.
6 Kihajtott a vessző,
terebélyes szőlővé fejlődött,
dúsan termett, de alacsony maradt.
Hajtásait a sas felé növelte,
gyökereit felé fordította.
7 De jött egy másik sas,
nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár,
és lám, a szőlő most feléje növesztette
hajtásait és gyökereit,
tőle várta, hogy táplálja és öntözze.
8 Pedig jó földbe ültették,
gondozták, öntözték,
lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő,
ha ültetése helyén marad.”
9 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek?
Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül,
leszaggatja gyümölcseit,
elszárad annak minden levele, hajtása!
Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg,
elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!
10 Jó helyre ültették, de vajon felnő-e?
Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja!
Ott pusztul el, ahová ültették,
ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”
12 Akik nem ismerték Isten Törvényét, és úgy követtek el bűnt, azok úgy pusztulnak majd el, mint Törvényen kívüliek. Akik viszont a Törvény alatt éltek, és úgy vétkeztek, azokat maga a Törvény ítéli el. 13 Pusztán attól, hogy valaki ismeri a Törvényt, még nem válik Isten számára elfogadhatóvá, mert Isten csak azokat tekinti elfogadhatónak, akik meg is teszik, amit a Törvény követel.
14 Az Izráelen kívüli nemzetek, bár nem ismerik a Törvényt, ösztönösen mégis azt teszik, amit a Törvény megkövetel. Így, bár Törvényük nincs, ők maguk lesznek törvénnyé saját maguk számára. 15 Életük mutatja, hogy a Törvény követelései a szívükbe vannak írva, ezért tudják, hogy mi a helyes, és mi a rossz — erről tanúskodik a lelkiismeretük is. Néha úgy gondolják, hogy rossz, amit tettek, és emiatt bűntudatuk van. Máskor viszont úgy gondolják, helyesen cselekedtek, és nem érzik magukat bűnösnek.
16 Azonban még az emberek titkos gondolatai is nyilvánvalóvá lesznek azon a napon, amikor Isten ítélni fog Jézus Krisztus által. Ez is része az örömüzenetnek, amelyet én hirdetek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center