Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
105 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét,
hirdessétek a népeknek tetteit!
2 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
3 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
4 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe!
5 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
6 ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!
7 Az Örökkévaló a mi Istenünk,
határozatai az egész földön érvényesek.
8 Örökké megtartja Szövetségét,
nem felejti szavát soha,
amit ezer nemzedéknek ígért,
9 Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött,
ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.
10 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
11 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
12 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
mint jövevények vándoroltak azon a földön.
13 Helyről-helyre vonultak,
országról-országra bujdostak.
14 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
még királyokat is megbüntetett miattuk:
15 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
prófétáimat ne bántsátok!”
16 Majd éhséget küldött az Örökkévaló a földre,
s minden kenyér elfogyott.
17 Elküldte előttük Józsefet,
akit eladtak rabszolgának,
18 lábait bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték.
19 Mindaddig rabságban tartották,
amíg szava beteljesedett.
Az Örökkévaló szava próbára tette
és megtisztította Józsefet!
20 Akkor a király érte küldött és feloldotta,
a népek uralkodója kiszabadította börtönéből,
21 úrrá tette Józsefet országán,
gondviselővé egész Egyiptom felett.
22 József parancsolt a többi vezetőnek,
bölcsességre tanította Egyiptom véneit is.
23 Majd Izráel családja Egyiptomba költözött,
Jákób Hám[a] országában lakott.
24 Ott igen megszaporította őket az Örökkévaló,
erősebbek lettek ellenségeiknél.
25 Később az Örökkévaló elfordította
az egyiptomiak szívét,
gyűlölni kezdték Izráel népét,
és rosszul bántak velük.
26 Akkor elküldte szolgáját, Mózest, az Örökkévaló,
és vele Áront, akit kiválasztott.
27 Általuk vitte véghez jeleit
és csodáit Hám földjén:
28 Sűrű sötétséget küldött az Örökkévaló,
és sötét lett a földön,
de Egyiptom nem hallgatott rá.
29 Vérré változtatta vizüket,
és elpusztította a halakat,
30 békák nyüzsögtek mindenhol,
még a királyi palotában is.
31 Az Örökkévaló parancsára legyek
és szúnyogok lepték el országukat.
32 Eső helyett jégesőt zúdított rájuk,
és villámokat, mint lángoló tüzet,
33 szétverte szőlőiket és fügefáikat,
minden fát összetört határukban.
34 Parancsolt a sáskáknak,
és felhőkben jöttek, mint az áradat,
35 felfaltak minden zöldet az országban,
csupaszra rágtak minden növényt.
36 Végül az Örökkévaló lesújtott
minden elsőszülöttre Egyiptomban,
minden családban megölte
a legidősebb fiút.
37 Izráel népét pedig kivezette onnan,
kijöttek arany- és ezüstkincsekkel megrakottan,
és egy sem volt köztük gyenge, vagy beteg.
38 Örült Egyiptom, hogy végre elmentek,
mert félelem szállt rájuk Izráel miatt.
39 Az Örökkévaló felhővel óvta népét nappal,
és tűzoszloppal világított nekik éjszaka.
40 Fürjekkel táplálta őket,
mikor húst kértek tőle,
s mennyei kenyérrel etette népét.
41 Megnyitotta a kősziklát, és vizet fakasztott belőle,
ömlött a víz a sivatagban, mint bővizű folyó!
42 Megtartotta szent ígéretét, adott szavát,
beteljesítette, amit szolgájának, Ábrahámnak ígért:
Nem megyek veletek!
33 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Induljatok el a Sínai-hegytől! Te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, vonuljatok tovább arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy utódaiknak adom. 2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm előletek a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3 Tehát menjetek be arra a tejjel-mézzel folyó földre, de én magam nem megyek veletek. Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy elpusztítanálak titeket, mielőtt odaértek.”
4 Ezt a rossz hírt hallva a nép gyászolni kezdett: még az ékszereiket is mindannyian letették. 5 Azért gyászoltak, mert az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Mondd meg a népnek: »Olyan makacs és engedetlen természetűek vagytok, hogy ha csak egy pillanatig veletek mennék, akkor is elpusztítanálak benneteket! Rakjátok le ékszereiteket, azután majd meglátom, mit tegyek veletek.«” 6 Ezért Izráel népe a Hóreb-hegytől kezdve nem viselt ékszereket.
Ábrahám példája
4 Mit mondjunk arról, amit Ábrahám — népünk ősapja — tapasztalt a hittel kapcsolatban? 2 Ha Ábrahám a tettei alapján lett volna elfogadható Isten számára, akkor dicsekedhetne. De Isten előtt nincs mivel dicsekednie! 3 Nézzük csak, mit mond erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét. Így lett Ábrahám Isten számára elfogadható.”[a]
4 Aki dolgozik, annak nem ajándékot adnak, hanem jogos fizetést kap a munkájáért. 5 De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el. 6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:
7 „Boldogok, akiknek Isten megbocsátotta,
amikor a Törvény ellen vétkeztek,
akiknek bűneit eltakarta!
8 Boldog ember, akinek bűneit
nem tartja számon az Örökkévaló!”[b]
9 Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta őt.” 10 De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt vagy után? Bizony, még előtte! 11 A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, a hite alapján Isten már elfogadta. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki ugyan nincs körülmetélve, Isten mégis elfogadja. 12 Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve, és ezen felül ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogyan Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center