Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
körülvettek, mint az idegenek,
szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
és gúnyoltak.
17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!
18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
de gonosz tervet szőnek azok ellen,
akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
Kérlek, ne hallgass!
Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
Kelj fel, és ítélj a javamra!
Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
Örökkévaló Istenem!
Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
Bizony, örül szolgái sikerének!”
28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
és minden nap dicsérlek!
Bevezetés
1 Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben[a] élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában. 2 Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében[b] történt. 3 Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén[c], a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.
Isten trónja
4 Ezt láttam: észak felől viharos szél fújt, és nagy zivatarfelhő közeledett, amelyben egymást érték a villámok. Körülötte világosság ragyogott, a belsejében pedig tűz égett, amelyből aranyszínű fény sugárzott, olyan, mint az olvasztott fém ragyogása. 5 A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított, 6 de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt. 7 Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz. 8 Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak, 9 és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.
10 Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt. 11 Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket. 12 Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra. 13 Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs.
Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki. 14 A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.[d]
15 Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy mindegyikük lába mellett egy-egy kerék látható. 16 Ezek a kerekek mintha ragyogó aranysárga fényű drágakőből készültek volna: egyformák voltak, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. 17 Mind a négy teremtmény megfordulás nélkül minden irányban tudott mozogni. 18 Mind a négynek még a hátát is mindenütt szemek borították. Milyen fenségesek és félelmetesek voltak!
19-20 Amikor valamerre elmozdultak, a mellettük lévő kerekek is szorosan velük együtt haladtak. Amikor a teremtmények felrepültek, a kerekek is velük együtt repültek, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt. Mindig arra mozdultak, amerre a szellem akarta. 21 Ha a teremtmények továbbmozdultak, a kerekek is velük együtt haladtak, ha ők megálltak, a kerekek is, ha ők felrepültek, a kerekek is, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt.
22 A fejük fölött kristály-boltozathoz[e] hasonló mennyezet látszott. 23 A boltozat alatt mindegyik teremtmény két szárnyát kiterjesztette úgy, hogy az éppen összeérjen a mellette lévő teremtmények szárnyával. Másik két szárnyával a pedig a saját testét takarta be.
24 Amikor a teremtmények mozogtak, a szárnyuk olyan hangot keltett, mint a tengerparti hullámok zúgása, vagy mint a Mindenható Isten hangja, vagy egy nagy sokaság morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.
25 Azután hangot hallottam a fölöttük lévő mennyezet felől — ekkor ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat. 26 A boltozat fölött kék színű drágakőhöz hasonló királyi trónushoz hasonlót láttam. Ezen ült valaki, akinek alakja emberhez hasonlított. 27 Derekától fölfelé mintha a belsejében tűz égett volna, amelyből aranyszínű fény sugárzott, és ragyogás vette körül. Derekától lefelé szintén égő tűzhöz hasonlított, amelyet ragyogó fényözön övezett. 28 Ez a ragyogás, amely a trónon ülőt körülvette, a szivárványhoz hasonlított, amely eső után szokott feltűnni a felhőkön. Ilyennek láttam az Örökkévaló dicsőségének formáját. Amikor felfogtam, hogy mit látok, arcomra estem előtte. Azután egy hang szólt hozzám.
Ezékiel prófétai küldetése
2 Azt mondta: „Ember fia![f] Állj fel, mert beszélni akarok veled!”
23 Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.
Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük. 24 A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert. 25 Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja. 26 Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!” 27 Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek, 28 ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”. 29 Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”
30 Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában, 31 és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. 32 Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.« 33 Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center