Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
A Szövetség megtörése
11 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak! 3 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget, 4 amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«.[a] Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.
5 Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.”
Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!
6 Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint! 7 Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket, 8 de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”
9 Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem. 10 Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.
11 Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni. 12 Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk. 13 Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!
14 Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”
A zöldellő olajfa pusztulása
15 „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”
16 Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat![b] 17 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!
Isten a Bíró!
2 Nincs mentség számodra, akárki is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Ha másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te is ugyanazokat műveled, amelyek miatt a másikat elítéled! 2 Igen, Isten valóban elítéli azokat, akik ilyen dolgokat tesznek, és tudjuk, hogy az ő ítélete igazságos. 3 Hogyan is képzeled, hogy te majd elkerülöd Isten ítéletét, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, miközben magad is ugyanúgy élsz? 4 Vagy talán semmibe veszed Isten gazdagon áradó jóságát, elnézését és nagy türelmét? Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életedet?
5 Mivel azonban megmakacsoltad magad, és szíved nem akar megváltozni, Isten haragját gyűjtöd a fejedre. Ez pedig majd a Harag Napján mutatkozik meg, amikor Isten igazságos ítéleteit mindenki meglátja. 6 Isten ugyanis mindenkit a tettei szerint jutalmaz, vagy büntet meg. 7 Örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni, és ezzel a dicsőséget, tisztességet és a romolhatatlan életet keresik. 8 Akik viszont önzők, és nem engedelmeskednek az igazságnak, sőt az igazságtalanságot szolgálják, azok Isten haragjával fognak találkozni. 9 Nyomorúság és szenvedés lesz a sorsa mindenkinek, aki gonoszságot művel, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. 10 Akik viszont jót tesznek, azok dicsőséget, tisztességet és békességet nyernek, előbb a zsidók, azután a többi népek is. 11 Mert Isten részrehajlás nélkül ítél.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center