Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

Dávid és kísérete elmenekül Absolon elől

¹³ Valaki hírt hozott Dávidnak: „Izráel népe elpártolt tőled, és Absolont követi!”

¹⁴ Amikor Dávid ezt meghallotta, azonnal parancsot adott udvari embereinek, akik mellette maradtak Jeruzsálemben: „Sietve meneküljünk el innen, különben Absolon kezébe kerülünk! Induljunk, amilyen hamar csak lehet, nehogy rajtunk üssön, mert akkor mindenkit megöl a városban!”

¹⁵ Dávid hűséges emberei így válaszoltak: „Urunk, királyunk, úgy legyen, ahogy akarod!”

¹⁶ Így hát Dávid elindult Jeruzsálemből, és egész háza népe követte. Csak tíz másodfeleségét hagyta hátra, hogy viseljenek gondot a királyi palotára. ¹⁷ Amikor a város szélére értek, a menet megállt. ¹⁸ Itt Dávid seregszemlét tartott. Sorra elvonultak a király előtt hűséges szolgái és katonái: a kerétiak és a pelétiek, majd az a 600 harcos, akik Gát városából jöttek el Dáviddal együtt.

¹⁹ A király ekkor azt mondta Itajnak, aki a Gátból jött: „Barátom, neked nem kell velünk jönnöd, hiszen magad is száműzött és jövevény vagy Izráelben! Menj csak vissza az új királyhoz Jeruzsálembe. ²⁰ Csak nemrégen csatlakoztál hozzánk, máris bujdosásra indulnál velünk? Hiszen én magam sem tudom, merre menjünk. Térj hát vissza katonáiddal együtt! Az Örökkévaló szeretete és hűsége^[a] kísérjen titeket!”

²¹ De Itaj így felelt: „Az Örökkévalóra és királyom életére mondom, hogy szolgád is ott lesz, ahol a király. El nem hagylak téged sem halálodban, sem életedben!”

²² Erre már Dávid is azt mondta: „Jól van, akkor gyere velem, keljünk át együtt a Kidron-patakon!”

Át is keltek azonnal valamennyien: Itaj meg a 600 harcos Gát városából, s mindegyik hozta magával egész családját is. ²³ Az egész környéken lakók mindezt végignézték, és keservesen sírtak, mialatt Dávid egész seregével átkelt a Kidron-patakon, és elindultak a pusztába vezető úton.

²⁴ A Kidron-patakig elkísérték Dávidot Cádók pap meg a léviták, akik Isten Szövetségládáját hordozták. Ott azonban letették Isten ládáját, és Ebjátár pap mellette állt, amíg az egész menet el nem haladt.

²⁵ Dávid ekkor azt mondta Cádóknak: „Inkább vidd vissza Isten Szövetségládáját a városba! Ha az Örökkévaló kedvét leli bennem, akkor visszahoz ide, s akkor újra láthatom a Szövetségládát és az Örökkévaló lakóhelyét. ²⁶ Ha pedig nem kedvel többé, akkor itt vagyok, tegyen velem, amit jónak lát.”

²⁷ Azután még hozzátette: „Nézd, Cádók, te és Ebjátár térjetek vissza a városba! Menjen veletek vissza a fiad, Ahimaac és Ebjátár fia, Jonatán is! ²⁸ Magam pedig a puszta szélén, a folyó gázlójánál várok, amíg valami hírt kapok tőletek.”

²⁹ Így hát Cádók és Ebjátár visszavitték Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.

³⁰ Ezután Dávid sírva elindult a Kidron-völgyből fölfelé, az Olajfák hegyének lejtőjén. Mezítláb ment, fejét betakarta, és egyre csak sírt. Az egész nép, akik vele mentek, hasonlóképpen haladtak: mezítláb, fejüket betakarva és sírva.

³¹ Valaki hírt hozott róla, hogy Dávid tanácsadója, Ahitófel is az összeesküvőkhöz csatlakozott, és Absolonhoz pártolt. Ekkor Dávid fölkiáltott: „Ó Örökkévaló! Kérlek, tedd meg, hogy Ahitófel tanácsát ne fogadják meg!”

5 Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek! ² Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.

³ Nyoma se legyen köztetek semmiféle szexuális bűnnek, romlottságnak, vagy kapzsiságnak, hiszen ezek a dolgok nem illenek Isten népéhez! ⁴ Ocsmány szavak, káromkodás, bolond beszéd, vagy mocskos viccelődés sem illenek hozzátok. Sokkal inkább, hogy hálát adjatok Istennek. ⁵ Tudjátok meg, hogy aki szexuális bűnben vagy tisztátalanságban él, vagy aki pénzimádó — mert az ilyen valójában bálványimádó —, az egy sem kaphat helyet a Krisztus és Isten Királyságában!

⁶ Nehogy valaki becsapjon benneteket üres beszédekkel és hazugságokkal, mert ezek miatt fog Isten haragja rázúdulni az engedetlen emberekre. ⁷ Ne vállaljatok hát velük közösséget! ⁸ Igaz, hogy valamikor ti is sötétségben éltetek, most azonban világosság vagytok, mert közösségben vagytok az Úrral. Éljetek ezért úgy, ahogyan a világosság gyermekeihez illik, ⁹ hiszen a világosság mindenféle jó, igazságos és a valóságnak megfelelő dolgot eredményez. ¹⁰ Mindig igyekezzetek mérlegelni, mi kedves az Úrnak!

¹¹ Többé ne vegyetek részt azokban a hiábavaló dolgokban, amelyeket a sötétségben élő emberek szoktak tenni! Sőt, inkább leplezzétek le, és bizonyítsátok be, hogy ezek a dolgok rosszak! ¹² Mert még beszélni is szégyen azokról a gonoszságokról, amiket ők titokban elkövetnek. ¹³ Ám minden cselekedet nyilvánvalóvá lesz, amikor fény derül rá, ¹⁴ és minden, ami napvilágra kerül, az maga is világosság. Ezért mondjuk: