Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.
81 Énekeljetek dicséretet Istenünknek!
Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!
2 Szóljanak hangszereink:
csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!
3 Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén,
meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén![a]
4 Törvény ez Izráel számára,
melyet Jákób Istene rendelt el,
5 mikor szövetséget kötött József népével,
amikor Egyiptom ellen támadt.
József ott olyan nyelvet hallott,
amelyet nem értett.
6 Isten mondta: „Levettem válladról a terhet,
kivettem kezedből a nehéz kosarat.
7 Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül,
én pedig megszabadítottalak,
a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked,
próbára tettelek Meribá[b] vizénél.” Szela
8 „Hallgass rám, népem!
Ó, Izráel, figyelj szavamra,
szövetséget kötök veletek:
9 ne legyen rajtam kívül más istenetek,
ne hajolj meg idegen istenek előtt,
ne imádd őket!
10 Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
én hoztalak ki Egyiptom földjéről!
Izráel, nyisd ki a szádat,
hogy jóval tölthessem meg!”
11 „De népem nem hallgatott rám!
Izráel nem engedelmeskedett nekem!
12 Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat,
járjanak makacs szívük szerint,
hogy tegyenek, amit akarnak!”
13 „Bárcsak hallgatna rám népem!
Ó, ha Izráel útjaimon járna!
14 Akkor hamar megverném ellenségeit,
és ellenfeleire nehezedne kezem!
15 Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki,
Izráel ideje pedig örökké tartana!
16 A legjobb búzával táplálnám,
még a kősziklából is mézet adnék neki!”
Ruth találkozik Boázzal
2 Naominak volt egy közeli rokona[a] Betlehemben, akit Boáznak hívtak. Naomi férje, Elimelek családjába tartozott, és nagyon gazdag volt.
2 Egyszer a moábi Ruth azt mondta Naominak: „Kérlek, hadd menjek ki az aratókhoz! Hátha találok valakit, aki jóindulatú lesz irántam, és megengedi, hogy az elhullott kalászokat összegyűjtsem.”
„Jól van, édes leányom, menj csak!” — válaszolta Naomi.
3 Így hát Ruth kiment a mezőre, ahol az árpát aratták. Követte az aratómunkásokat, és szedegette az elhullott kalászokat[b]. Történetesen éppen azon a mezőn gyűjtögetett, amelynek az Elimelek családjába tartozó Boáz volt a gazdája.
4 Később Boáz maga is kijött Betlehemből a mezőre, és így köszöntötte az aratókat: „Az Örökkévaló legyen veletek!” Azok visszaköszöntek: „Az Örökkévaló áldjon meg téged!”
5 Azután Boáz megkérdezte az aratók vezetőjétől: „Kinek a szolgálója ez a leány?”
6 Az pedig ezt válaszolta: „Ő az a moábi fiatalasszony, aki Naomival együtt visszajött Moáb földjéről. 7 Korán hajnalban jött ide, és azóta itt dolgozik. Azt kérte, hadd mehessen az aratók után, hogy fölszedhesse az elhullott gabonát a kévék közül is. Ott lakik, abban a házban, nem messze”.
8 Akkor Boáz megszólította Ruthot: „Hallgass reám, édes leányom! Maradj itt az én földemen, ne menj máshová gabonát gyűjteni! Maradj a szolgáimmal, 9 figyeld meg, melyik mezőre mennek aratni, és kövesd őket! Megparancsoltam a legényeknek, hogy ne zaklassanak téged. Ha megszomjazol, azokból a vizeskorsókból igyál te is, amelyekből a szolgáim!”
10 Akkor Ruth arccal a földig hajolt Boáz előtt, és azt mondta: „Hogy lehet, hogy ilyen jóindulattal vagy irántam? Miért törődsz velem, mikor én idegen vagyok közöttetek?”
11 Erre Boáz így felelt: „Mindent elmondtak nekem, amit az anyósoddal tettél azután, hogy a férjed meghalt. Tudom, hogy elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél anyósoddal együtt egy olyan néphez, amelyet azelőtt nem ismertél. 12 Az Örökkévaló jutalmazzon meg mindazért a jóért, amit tettél! Legyen teljes a jutalmad az Örökkévalótól, Izráel Istenétől — hiszen ő az, akinek szárnyai alatt oltalmat kerestél, amikor ide jöttél”.
13 Ruth ezt válaszolta: „Uram, nagyon kedves vagy hozzám! Megvigasztaltál és a szívemhez szóltál, pedig nem is tartozom a szolgálóid közé!”
14 Mikor eljött az ebéd ideje, Boáz meghívta: „Gyere, ebédelj velünk együtt! Te is mártsd a kenyered a tálba!” Ruth leült az aratómunkások közé, Boáz pedig megkínálta pörkölt gabonával. Ruth evett, amíg jóllakott, a maradékot pedig félretette, 15 azután folytatta a gyűjtögetést.
Boáz azt mondta a szolgáinak: „Hagyjátok, hadd szedegessen még a kévék között is! Ne tegyétek szóvá! 16 Sőt, szándékosan is hagyjatok valamennyi gabonát a földön, hogy ő azt felszedhesse! Hadd gyűjtögessen, ameddig akar, ne szóljatok rá!”
Naomi tanácsot ad Ruthnak
17 Így azután Ruth ott maradt Boáz földjén egészen estig. Akkor kicsépelte, amit aznap gyűjtött: majdnem egy kosár[c] tiszta árpa lett.
18 Felvette, és hazament a városba. Otthon megmutatta az anyósának, Naominak, amit egész nap gyűjtött, és odaadta neki azt is, amit az ebédidőben tett félre a számára.
19 Naomi megkérdezte: „Hol gyűjtögetted ezt az árpát? Kinél dolgoztál? Áldott legyen, aki ilyen jó volt hozzád!”
„A férfit, akinek a földjén dolgoztam, Boáznak hívják” — felelte Ruth.
20 Erre Naomi felkiáltott: „Áldja meg őt az Örökkévaló, aki megőrizte hűséges szeretetét mind a meghaltak, mind az élők iránt!” Azután azt mondta Ruthnak: „Tudd meg, hogy Boáz az egyik közeli rokonunk, akinek joga van rá, hogy megváltson[d] bennünket!”
21 A moábi Ruth még hozzátette: „Boáz azt is mondta nekem, hogy menjek vissza, folytassam a gyűjtögetést, és maradjak együtt az ő munkásaival, amíg be nem fejezik az egész aratást”.
22 Naomi azt tanácsolta Ruthnak, a menyének: „Jól teszed, édes leányom, ha Boáz szolgálóival tartasz. Ha más földjére mennél, ott esetleg a férfiak zaklatnának téged”. 23 Így azután Ruth együtt maradt Boáz szolgálóival, és szedegette az elhullott gabonát egészen az árpa-aratás befejezéséig, sőt még azon túl is, a búza-aratás végéig. Közben mindvégig az anyósánál lakott.
14 Szeretett testvéreim, mivel vágyva várjátok mindezt, teljes erővel azon igyekezzetek, hogy tisztán, bűntelenül és békességben találjon benneteket az Úr!
Pál leveleiről
15 Urunk most még türelmesen vár. Értsétek meg, hogy ez sokak számára a megmenekülés lehetőségét jelenti! Ugyanerről írt nektek szeretett testvérünk, Pál is, Istentől kapott bölcsességgel. 16 Ő minden levelében szokott írni ezekről a dolgokról. A leveleiben akadnak nehezen érthető részek, amelyeket egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak. De nemcsak Pál leveleit, hanem az Írások egyéb részeit is kiforgatják eredeti értelmükből, és ezzel a saját pusztulásukat okozzák.
Befejezés
17 Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! 18 Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center