Revised Common Lectionary (Complementary)

^[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.

Dávid megtudja Absolon tervét

¹⁵ Azután Húsaj elmondta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mi történt Absolon tanácskozásán: milyen tanácsot adott Ahitófel és mit javasolt ő maga Absolonnak és Izráel vezetőinek. ¹⁶ Majd ezt mondta nekik: „Sietve üzenjétek meg Dávidnak, hogy ne táborozzon ma éjjel a Jordán gázlóinál a puszta szélén! Azonnal keljen át a folyón, nehogy elvesszen egész népével együtt!”

¹⁷ A papok fiai, Jonatán és Ahimaac a Rógél-forrásnál várakoztak, Jeruzsálemen kívül. Nem akartak bemenni a városban, nehogy valaki észrevegye őket. A papoktól egy szolgálóleány szokta vinni az üzenetet a forráshoz a fiúknak, akik azután Dávidhoz siettek a hírekkel.

¹⁸ Azonban egy fiú mégis észrevette Jonatánt és Ahimaacot, és elfutott, hogy jelentse Absolonnak. Jonatán és Ahimaac sietve elindult a forrástól, és amikor Bahúrimba értek, ott bementek egy házhoz, amelynek udvarán volt egy kút. Abba leereszkedtek, ¹⁹ és a gazdasszony betakarta a kút nyílását egy vászonnal, arra meg gabonát öntött, s így még a kút sem látszott. ²⁰ Absolon szolgái hamarosan odaértek, és kérdezték a gazdasszonyt, nem látta-e Ahimaacot és Jonatánt.

Ő ezt felelte: „Láttam, amint átkeltek a patakon.” A katonák egy ideig keresték a két fiút, de mikor sehol nem találták őket, visszamentek Jeruzsálembe.

²¹ Miután a katonák elmentek, a fiúk kimásztak a kútból, és folytatták útjukat. Dávid királyhoz érkezve átadták az üzenetet: „Sietve keljetek át a Jordánon, mert Ahitófel ilyen és ilyen tanácsot adott Absolonnak!”

²² Akkor Dávid és egész kísérete átkelt a Jordán keleti oldalára. Mire feljött a hajnal, már mindannyian a túlsó parton voltak.

Ahitófel öngyilkossága

²³ Ezalatt Jeruzsálemben a következő történt. Ahitófel látta, hogy az ő tanácsát elutasították, emiatt felnyergelte a szamarát, és hazatért a maga városába, a családjához. Végrendelkezett, s miután mindent elrendezett, fölakasztotta magát és meghalt. Ott is temették el a családi sírkamrába.

Absolon Dávid üldözésére indul

²⁴ Közben Dávid és serege Mahanaimba érkezett.

Absolon és az Izráelből összegyűjtött sereg elindult Jeruzsálemből, és átkeltek a Jordánon. ²⁵ Hadserege vezetését Absolon Jóáb helyett rábízta Amászára, akinek apját Jitrának hívták és ismáeli^[a] származású volt. Amásza anyja Abígal és Cerúja, Jóáb anyja, testvérek voltak, apjukat Náhásnak hívták.

²⁶ Absolon serege Gileád földjén vert tábort.

²⁷ Amikor Dávid Mahanaimba érkezett, három férfi, Sóbi, Mákír és Barzillaj jött hozzá, hogy ellássák mindennel, amire neki és seregének szüksége volt. Sóbi, Náhás fia az ammoni Rabbából jött, Mákír, Ammiél fia Lódebár városából, Barzillaj pedig a gileádi Rógelimből érkezett. ^28-29 Tudták, hogy Dávid serege éhes, fáradt és szomjas a hosszú pusztai út miatt. Ezért hoztak számukra összegöngyölhető fekvőhelyeket és takarókat, mindenféle fém- és cserépedényeket, búzát és árpát, lisztet és pörkölt gabonát, szárazbabot és lencsét, mézet és vajat, meg juhokat és tehéntejből készült sajtot.

Segítsetek egymásnak!

6 Testvéreim, előfordulhat, hogy valaki közületek valamiben vétkezik. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek! ² Segítsetek egymásnak a terhek hordozásában — így engedelmeskedjetek Krisztus törvényének. ³ Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, és csak magát csapja be. ⁴ Ne hasonlítsátok össze magatokat másokkal, hanem mindenki a saját munkáját tegye mérlegre! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, ⁵ hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia.

⁶ Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!

Amit vetsz, azt fogod aratni is

⁷ Ne áltassátok magatokat: Istent nem lehet becsapni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is! ⁸ Aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet. ⁹ Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!

Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! ¹⁰ Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!