Revised Common Lectionary (Complementary)

⁴ ő maga pedig egyedül kiment a sivatagba egynapi járóföldre. Azután leült egy rekettyebokor alá, és azt kívánta, bárcsak meghalhatna. Azt mondta: „Örökkévaló, már nem bírom tovább! Kérlek, vedd el az életem most, hiszen én sem vagyok jobb, mint őseim!”

⁵ Azután lefeküdt a bokor alá, és elaludt. Hirtelen egy angyal jelent meg, aki megérintette és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél!” ⁶ Illés fölriadt, és a feje mellett frissen sült lepényt és egy korsó vizet talált. Evett-ivott, azután ismét lefeküdt aludni.

⁷ Egy idő múlva az Örökkévaló angyala ismét eljött, megérintette, és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél, mert nagy út előtt állsz!” ⁸ Illés fölébredt, ismét evett-ivott, majd útnak indult. Annak az ételnek az erejével ment 40 nap és 40 éjjel, amíg a Hóreb-hegyhez,^[a] Isten hegyéhez nem ért.

^[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.

²⁵ Ezért soha többé ne hazudjatok! „Mindig igazat mondjatok egymásnak”,^[a] hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk! ²⁶ „Még ha haragudtok is, de ne vétkezzetek!”^[b] Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól! ²⁷ Ne adjatok helyet magatokban a Sátánnak, ne adjatok neki semmi lehetőséget! ²⁸ Aki eddig lopott, többé ne lopjon, hanem dolgozzon! Saját kezével végezzen hasznos munkát, hogy még a szegényeknek is adhasson valamit!

²⁹ Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő! ³⁰ Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást! ³¹ Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! ³² Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

5 Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek! ² Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.

³⁵ Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!

⁴¹ A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.” ⁴² Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”

⁴³ De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon. ⁴⁵ A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«^[a] Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek. ⁴⁶ Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.

⁴⁷ Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! ⁴⁹ Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰ De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. ⁵¹ Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”