Revised Common Lectionary (Complementary)
7 Érted vállaltam a szégyent,
érted borítja gyalázat arcomat!
8 Testvéreim idegennek tekintenek,
anyám fiai meg sem ismernek.
9 Házad iránt szenvedélyes
és féltő szeretet emészt engem!
Ha téged gyaláznak, az engem ér!
10 Mikor sírtam, és böjttel aláztam meg magam,
csak gúnyolódtak rajtam.
11 Zsákruhában jártam,
de ők kicsúfoltak.
12 Rólam pletykálnak a piacon,
engem csúfolnak a részegek nótái.
13 De én csak hozzád imádkozom, Örökkévaló!
Csak te fogadj be engem!
Istenem, hallgass meg,
hiszen nagyon szeretsz!
Válaszolj nekem, megmentő Istenem!
14 Húzz ki ebből a sárból,
ne süllyedjek tovább!
Ments meg gyűlölőimtől,
emelj ki a mély vízből!
15 Ne hagyd, hogy elsodorjon az áradat,
ne engedd, hogy elnyeljen a mélység!
Ne hagyd, hogy a sírgödör bezáruljon fölöttem!
16 Örökkévaló, hallgass meg!
Szereteted olyan jó!
Fordulj hozzám,
hiszen tudom, hogy szeretsz!
17 Ne fordítsd el arcodat szolgádtól,
bajban vagyok, segíts meg!
18 Siess hozzám, mentsd meg lelkemet!
Ellenségeimtől szabadíts meg!
Összeesküvés Jeremiás ellen
18 Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”
19 Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám!
Hallod, miket beszélnek ellenségeim?
20 Hát a jóért rosszal fizetnek?
Miért ásnak vermet nekem?
Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt,
hogy haragod elfordítsam róluk!
21 Büntesd hát meg őket:
fiaikat az éhínség ölje meg,
add át őket az ellenség fegyverének,
feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férjeiket járvány pusztítsa el,
ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!
22 Jajgatás hallatsszon házaikból,
mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk,
mivel vermet ástak nekem,
lábamnak csapdát állítottak!
23 Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket,
amelyeket életem ellen készítenek!
Hát ne bocsásd meg bűneiket,
ne töröld el vétkeiket,
hanem büntesd meg,
és pusztítsd el őket haragodban!
Az apostolok kiszabadulnak a börtönből
17 A főpap azonban megtelt irígységgel, és vele együtt a szadduceusok csoportja is, akik támogatták őt. 18 Ezért letartóztatták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.
19 De az Úr egyik angyala megjelent éjjel, kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette onnan az apostolokat, és azt mondta nekik: 20 „Menjetek a Templom udvarába, és továbbra is hirdessétek a népnek az örök életet!” 21 Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az összegyűlteket.
Amikor a főpap megérkezett a kíséretével együtt, összehívta a Főtanácsot, vagyis Izráel vezetőinek testületét, majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat. 22 Az őrök oda is mentek, de nem találtak ott senkit. Visszamentek a Főtanácshoz és jelentették: 23 „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. Mikor azonban bementünk, senkit sem találtunk odabent.” 24 A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett. 25 Ekkor valaki ezt a hírt hozta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!” 26 Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center