Revised Common Lectionary (Complementary)
Hálaadó zsoltár.
100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
akik a Földön laktok!
2 Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
3 Lássátok meg, és ismerjétek el,
hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
legelőjének nyája: népe vagyunk!
4 Lépjetek be kapuin hálaadással,
jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
tiszteljétek és áldjátok őt!
5 Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!
Mózes Egyiptomba érkezik
27 Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél[a] találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát. 28 Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.
29 Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit. 30 Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes[b] pedig bemutatta nekik a csodajeleket. 31 A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.
35 Azt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá?«[a], igen, éppen őt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak — annak az angyalnak a segítségével, aki az égő bokorban megjelent neki. 36 Ez a Mózes volt az, aki kivezette Izráel népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.
37 Ez a Mózes mondta Izráel népének: »Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.«[b] 38 Ez a Mózes az, aki a pusztában közbenjáró volt őseink közössége és a között az angyal között, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Mózes élő és élet-adó igéket kapott Istentől, hogy azokat továbbadja nekünk.
39 De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították, és vissza akartak menni Egyiptomba. 40 Azt mondták Áronnak: »Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.«[c] 41 Ekkor egy bikaborjút formázó szobrot készítettek, és áldozatokat mutattak be ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek. 42 Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik a magasban vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja:
»Ó Izráel, nem nekem adtál áldozati állatokat
és ajándékokat a pusztában negyven évig,
43 hanem a Molok sátrát hordoztad,
és a te istened, Romfa, csillag alakú bálványát,
amelyeket magadnak készítettél, hogy azokat imádd.
Emiatt Babilonon túlra űzlek benneteket!«[d]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center