Revised Common Lectionary (Complementary)
15 Elmegyek, visszatérek helyemre,
megvárom, míg beismerik bűneiket,
és igazán keresik jelenlétem!
Bizony, nagy nyomorúságukban
buzgón keresnek majd engem!”
Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
6 Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz,
mert ő sebesített meg minket,
de be is köti sebeinket!
Ő vert meg,
de meg is gyógyít minket!
2 Két nap múlva megelevenít,
a harmadik napon feltámaszt,
hogy színe előtt éljünk azontúl.
3 Ismerjük hát meg,
törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!
Mert eljövetele biztos,
mint ahogy hajnal virrad az éj után,
mint ahogy megjönnek a felhők,
s megöntözi földünket
a korai és késői eső!
Izráel hűtlensége
4 „Mit tegyek veled, Efraim?
Júda, mit tehetnék veled?
Hiszen olyan múlékony hűségetek,
mint a hajnali harmat,
mint reggel a köd:
szertefoszlik, elillan.[a]
5 Ezért vertelek prófétáim által,
öldököltelek szavaimmal.
Büntető ítéleteimet kihirdettem ellened.[b]
6 Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
mint égőáldozatot!
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
9 De nincs szükségem bikákra,
sem bakokra nyájaidból.
10 Mert enyém minden erdei vad,
enyém az összes nyáj
a sok ezer dombon és hegyen!
11 Jól ismerem a hegyek minden madarát,
enyém az minden mezei vad.
12 Ha megéhezném, nem szólnék neked,
mert enyém az egész világ,
és minden, ami benne van.
13 Nem kell nekem bikák húsa,
s a bakok vérét nem iszom!
14 Adj hálát Istennek,
ez legyen áldozatod,
s ha ígértél valamit a Felségesnek,
teljesítsd!
15 Engem hívj segítségül,
ha bajban vagy,
én majd megszabadítalak,
te pedig dicsőítesz ezért.”
Amit Isten ígért, azt csak hit által kaphatjuk meg
13 Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt. 14 Ha ugyanis azok lennének az örökösök, akik a Törvény alatt élnek, akkor a hitnek nincs semmi értelme, és az előbbi ígéret semmit sem ér. 15 Mert a Törvény Isten haragját kelti fel azok ellen, akik nem engedelmeskednek neki. Ahol viszont nincs semmiféle törvény, ott nem is lehet ellene vétkezni.
16 Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből. Így tehát az ígéret Ábrahám minden utódja számára biztosítva van. Nemcsak azoknak, akik a Törvény alatt élnek, hanem azoknak is, akiknek ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak. Ő tehát mindannyiunk ősapja. 17 Ahogyan az Írás is mondja: „Sok nép ősapjává tettelek téged.”[a] Ezt az ígéretet Ábrahám azért kapta, mert hitt Istenben, aki életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek.
18 Nem volt már semmi reménye arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. Ezért lett sok népnek ősapjává, ahogy ezt Isten megígérte neki: „Sok-sok utódod lesz.”[b]
19 Ábrahám akkor már majdnem százéves volt, ezért a testét tekintve már nagyon megöregedett. Hasonlóképpen Sára is meddő és nagyon idős volt. Ábrahám azonban nem ezekre tekintett, és a hite sem ingadozott. 20 Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. 21 Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.
22 Ezért mondja az Írás: „Isten elfogadta Ábrahám hitét, és ő ez által lett Isten számára elfogadhatóvá.”[c] 23 Azonban nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „Isten elfogadta Ábrahám hitét”, 24 hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból. 25 Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk.
Máté (Lévi) elhívása(A)
9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy Máté nevű férfit, aki a vámszedő helyen ült, és megszólította: „Kövess engem!” Máté pedig felkelt, és csatlakozott Jézushoz.
10 Egyszer Jézus Máté házában vendégeskedett. Sokan mások is odajöttek: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, akikkel Jézus és a tanítványai együtt vacsoráztak. 11 Amikor a farizeusok látták, hogy Jézus ilyen emberekkel eszik együtt, ezt kérdezték a tanítványoktól: „Hogy lehet az, hogy a ti mesteretek vámszedőkkel és mindenféle bűnössel együtt ül asztalhoz?”
12 Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek! 13 Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat!«[a] Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”
Feltámaszt egy kislányt és meggyógyít egy beteg asszonyt(A)
18 Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. Kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, akkor újra élni fog!”
19 Jézus felállt, és elindult vele, s a tanítványai is követték.
20-21 Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
22 Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom: mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.
23 Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a hangszereseket. 24 Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették. 25 Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki azonnal feltámadt. 26 Ennek az egész vidéken híre ment.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center