Revised Common Lectionary (Complementary)
A páskabárány elrendelése
12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között.
3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt.
4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.
5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is.
6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.
7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.
8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel.
9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.
10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.
11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.
12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az Úr.
13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
14 Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!
Hálaadás és fogadalom
116 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.
2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?
13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem.
14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.
15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.
16 Ó, URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset.
17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.
18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,
19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!
23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.
Jézus megmossa tanítványai lábát
13 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,
3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:
4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;
5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?"
7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."
8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám."
9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!"
10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind."
11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
A Mester és tanítványai
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.
Az új parancsolat
31 Amikor kiment, így szólt Jézus: "Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;
32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.
33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.
34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society