Revised Common Lectionary (Complementary)
Buzdítás Isten dicséretére
95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!
27 Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet?
29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről!
30 Ezért pihent a nép a hetedik napon.
31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé.
32 Mózes azt mondta, hogy ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból.
33 Áronnak pedig azt mondta Mózes, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezze el az Úr színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő nemzedékeknek.
34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát.
Jézus és a samáriai asszony
4 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,
3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
4 Samárián kellett pedig átmennie,
5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society