Revised Common Lectionary (Complementary)
Harmadik Könyv
(Zsoltárok 73–89)
Ászáf zsoltára.
73 Milyen jóságos Isten Izráelhez,
milyen jó a tiszta szívűekhez!
2 De én majdnem vétkeztem,
kis híján elestem.
3 Mert láttam az istentelen sikerét,
irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.
4 Jólétben élnek, és egészségesek,
amit csak akarnak, véghezviszik.
5 Nincsenek gondjaik, könnyen élnek,
nem érik őket bajok és csapások,
mint bennünket.
6 Magasan hordják az orrukat,
erőszakosak és kegyetlenek.
Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek
és divatos ruhák, melyeket hordanak.
7 Megszerzik, amit megkívánnak,
amit csak akarnak, megteszik.
8 Büszkék, és mindent kicsúfolnak,
gőgös szavakkal fenyegetőznek.
9 Isteneknek képzelik magukat,
és úgy is beszélnek.
10 Ezért van tekintélyük az emberek előtt,
akik isszák szavaikat, mint a vizet.[a]
11 Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk!
Nem is tud róla a Felséges!”
12 Istenem, nézd a gonoszokat,
milyen büszkék, mégis milyen jól élnek,
egyre jobban gazdagodnak!
13 Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem,
szívem megtisztítottam,
s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?
14 Miért kell annyit szenvednem?
Miért tűrjem a fenyítéseket?
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
Első látomás: a sáskajárás
7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után[a], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. 2 Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
3 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.
Második látomás: a tűz
4 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. 5 Akkor felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
6 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.
18 Timóteus fiam, a lelkedre kötöm, hogy azok szerint járj el, amelyeket neked parancsolok. Emlékezz azokra a személyes próféciákra,[a] amelyeket még régen kaptál, támaszkodj ezekre, és harcold végig a hit nemes harcát! 19 A hitben megállva és jó lelkiismeretettel küzdj. Ugyanis vannak, akik nem tartották tisztán a lelkiismeretüket, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz is, akiket átadtam a Sátánnak, hogy tanulják meg: ne szitkozódjanak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center