Revised Common Lectionary (Complementary)
Tet
65 Örökkévaló, valóban jó vagy hozzám,
úgy, ahogy megígérted!
66 Taníts engem bölcsességre és helyes ítéletre,
mert bízom parancsaid helyességében!
67 Mielőtt megaláztatás ért, eltévedtem,
de most már követem, amit mondasz, Uram!
68 Milyen jó vagy, és mindent helyesen teszel!
Taníts engem törvényeddel!
69 Gőgös hazugok támadtak rám,
mégis teljes szívvel követem utasításaidat!
70 Szívük sötét és ostoba, nem törődnek semmivel,
de én tanításodban gyönyörködöm!
71 Hasznomra vált a szenvedés,
mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!
72 A tanítás a te szádból, Uram, többet ér,
mint ezernyi arany és ezüst!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!
14 „Készítsétek az utat,
készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”
15 Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
aki az örökkévalóságban lakik,
s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
s az összetörtek szívét életre keltsem.
16 Nem haragszom örökké,
és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
reményét vesztve elcsüggedne.
17 Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
ő pedig elfordult tőlem,
és a maga útján járt.
18 Láttam, hogy saját feje után megy,
mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19 Még azt is megteszem,
hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
— mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”
20 De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
iszapot és sarat hánynak ki,
szennyes habokat tajtékoznak.
Nyughatatlanok!
21 „Nincs békesség az istenteleneknek!”
— ezt mondja Istenem.
Páldázat a nagy vendégségről(A)
15 Ekkor az egyik vendég ezt mondta Jézusnak: „Milyen boldog az, akit Isten Királyságában fognak vendégül látni!”
16 Jézus így válaszolt: „Egyszer valaki nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget meghívott. 17 Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a szolgáját. Ezt üzente vele a meghívottaknak: »Jöjjetek a vacsorára, mert már mindent elkészítettem!« 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta a szolgának: »Szántóföldet vettem, oda kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
19 A másik ezt mondta: »Öt pár igavonó ökröt vettem, és éppen most megyek kipróbálni őket. Kérlek, ments ki a gazdádnál!«
20 Egy harmadik azt üzente: »Éppen most házasodtam, ezért nem tudok elmenni!« 21 A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat!«
22 Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.« 23 Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel! 24 Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center