Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Nátán próféta nála járt, miután Dávid vétkezett Betsabéval.
51 Istenem, kérlek, könyörülj rajtam
hűséges szereteted szerint!
Töröld el bűneimet nagy irgalmad szerint!
2 Mosd le rólam összes bűnömet,
tisztíts meg minden vétkemtől!
3 Tudom, hogy vétkeztem,
és folyton a bűnömre gondolok.
4 Ellened vétkeztem, Örökkévaló,
csak ellened vétkeztem!
Azt tettem, amit gonosznak tartasz,
igazad van, ha elítélsz.
Igen, jogosan elítélhetsz engem.
5 Bizony, bűnnel borított világba születtem,
körülvett a bűn, mikor anyám megfogant velem.
6 Istenem, azt kívánod,
hogy lelkem legbelső része is igaz legyen,
taníts hát a szívem mélyén bölcsességre!
7 Tisztíts meg bűneimtől izsóppal,
hogy tiszta legyek!
Moss meg engem,
és fehérebb leszek a hónál!
8 Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot!
Hadd örüljenek újra csontjaim,
amelyeket összetörtél!
9 Ne nézz bűneimre!
Töröld el minden vétkemet!
10 Teremts bennem tiszta szívet, Istenem!
Újítsd meg, erősítsd meg szellememet!
Nóé hálaáldozata
20 Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. 21 Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.
22 Amíg csak a föld megmarad,
vetés és aratás,
hideg és meleg,
tél és nyár,
nappal és éjszaka
meg nem szűnik.”
Isten szövetséget köt Nóéval
9 Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait:
„Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet!
2 Féljen és rettegjen tőletek
minden földi állat, égi madár,
és a tenger halai!
Nektek adom őket.
3 Ahogy a zöld növényeket,
úgy most az összes élő állatot is
nektek adom táplálékul.
4 Csak a vért,
amely a testet élteti,
azt ne egyétek a hússal együtt!
5 Az embert éltető vért számon kérem
attól, aki ember-vért ont[a].
Számon kérem a vadállattól,
és az embertől is,
ha ember életét oltja ki.
6 Aki embervért ont,
annak vérét ember ontsa ki,
mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!
7 Ti pedig legyetek termékenyek,
szaporodjatok,
népesítsétek be a földet
és sokasodjatok rajta!”
11 Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért. 12 A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat. 13 A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.
14-15 Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.[a] 17-18 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
19 Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással. 20 Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”
21 „De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center