Revised Common Lectionary (Complementary)

¹⁶ De őseink nem hallgattak szavadra,
    makacskodtak és engedetlenkedtek.
¹⁷ Nem akartak rád hallgatni,
    elfeledték csodáidat,
    amelyekkel segítetted őket.
Megkeményítették magukat,
    és elhatározták,
    hogy visszatérnek a szolgaságba.

Te mégis kegyelmeztél nekik,
    mert irgalmas vagy és nagyon türelmes,
jóságod és hűséged végtelen,
    és nem hagytad el őket!
¹⁸ Nem hagytad őket magukra még akkor sem,
    mikor bika-szobrot készítettek,
és azt mondták: „Ez a mi istenünk,
    aki kihozott bennünket Egyiptomból!”
    Így gyaláztak téged, Örökkévaló,
¹⁹ de nagy irgalmasságodban
    mégsem hagytad őket a pusztában,
hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban,
    a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat,
    és mutasd, merre menjenek.
²⁰ Sőt, jó szellemedet adtad nekik,
    hogy tanítsa őket.
Mannával tápláltad őket,
    és vizet adtál a szomjazónak,
²¹ gondjukat viselted a pusztában
    negyven éven át,
    s így semmiben sem láttak hiányt,
még ruháik sem koptak el,
    lábaik sem dagadtak meg.

²² Országokat és népeket adtál kezükbe,
    és földjüket őseinknek adtad.
Elfoglalták Szihón országát,
    Hesbón királyának földjét,
    és Ógnak, Básán királyának birtokát.
²³ Őseinket megsokasítottad,
    s gyermekeiket, mint az ég csillagait.
Bevitted őket a földre,
    amelyről szóltál apáiknak,
    hogy nekik adod azt.
²⁴ A gyermekek elfoglalták,
    birtokba vették a földet.
Előttük a népeket megaláztad,
    Kánaán lakóit kezükbe adtad,
    királyaikkal és népeikkel együtt.
Azt tehettek velük,
    amit csak akartak!
²⁵ Elfoglalták az erős városokat
    és a termékeny földeket,
birtokba vették a berendezett házakat,
    sziklába vágott vízgyűjtőket,
szőlőket és olajfa-ligeteket,
    rengeteg gyümölcsös kertet.
Jóllakásig ehettek, meghíztak,
    dúskáltak bőséges ajándékaidban,
    Örökkévaló!

²⁶ Őseink mégis lázadtak ellened,
    engedetlenkedtek, elfordultak Törvényedtől.
Még prófétáidat is megölték,
    akik figyelmeztették őket,
    hogy térjenek vissza hozzád.
Jaj, mennyi gyalázatos dolgot
    követtek el ellened!
²⁷ Ezért ellenségeik kezébe adtad őket,
    akik elnyomták népedet.
Nyomorúságukban hozzád kiáltottak
    segítségért,
s te meghallgattad őket a Mennyből,
    mert irgalmad nagy!
Szabadítókat küldtél,
    akik kimentették őket
    ellenségeik karmai közül.
²⁸ De amint megszabadultak,
    megint visszatértek a gonoszság útjára,
ezért megengedted, hogy ellenségeik
    uralkodjanak fölöttük.
Akkor ismét hozzád könyörögtek,
    s te meghallgattad őket a Mennyből,
irgalmaddal újra meg újra
    megváltottad népedet szorongatóiktól.
²⁹ Figyelmeztetted őket,
    hogy térjenek vissza Törvényedhez,
de őseink gőgösen és magabiztosan
    elfordultak parancsaidtól,
nem hallgattak szavaidra,
    és folyvást vétkeztek Törvényed ellen,
amelyeknek, ha engedelmeskedik valaki,
    él általuk.
Ők pedig csak vállat vontak,
    makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen.

³⁰ Örökkévaló, te mégis türelemmel
    viselted őket sokáig,
sürgetve intetted őket Szellemeddel,
    prófétáid szája által,
de ők nem akartak hallgatni rád.
    Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek.

³¹ Mégsem vetettél véget népednek,
    s nem hagytad őket magukra egészen,
mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!