Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.

Illés próféta és a nagy szárazság

17 Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok,^[a] hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”

² Azután az Örökkévaló szólt Illésnek: ³ „Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre! ⁴ A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”

⁵ Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett. ⁶ A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.

⁷ Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt. ⁸ Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek: ⁹ „Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”

¹⁰ Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!” ¹¹ Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”

¹² De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”

¹³ Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. ¹⁴ Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”

¹⁵ Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül. ¹⁶ Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.

5 Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt kövessétek! ² Éljetek az isteni szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett bennünket: feláldozta értünk önmagát, mint oltárra helyezett véres áldozatot és jó illatú füstölő áldozatot, amelyet Isten szívesen fogad.

³ Nyoma se legyen köztetek semmiféle szexuális bűnnek, romlottságnak, vagy kapzsiságnak, hiszen ezek a dolgok nem illenek Isten népéhez! ⁴ Ocsmány szavak, káromkodás, bolond beszéd, vagy mocskos viccelődés sem illenek hozzátok. Sokkal inkább, hogy hálát adjatok Istennek. ⁵ Tudjátok meg, hogy aki szexuális bűnben vagy tisztátalanságban él, vagy aki pénzimádó — mert az ilyen valójában bálványimádó —, az egy sem kaphat helyet a Krisztus és Isten Királyságában!

⁶ Nehogy valaki becsapjon benneteket üres beszédekkel és hazugságokkal, mert ezek miatt fog Isten haragja rázúdulni az engedetlen emberekre. ⁷ Ne vállaljatok hát velük közösséget! ⁸ Igaz, hogy valamikor ti is sötétségben éltetek, most azonban világosság vagytok, mert közösségben vagytok az Úrral. Éljetek ezért úgy, ahogyan a világosság gyermekeihez illik, ⁹ hiszen a világosság mindenféle jó, igazságos és a valóságnak megfelelő dolgot eredményez. ¹⁰ Mindig igyekezzetek mérlegelni, mi kedves az Úrnak!

¹¹ Többé ne vegyetek részt azokban a hiábavaló dolgokban, amelyeket a sötétségben élő emberek szoktak tenni! Sőt, inkább leplezzétek le, és bizonyítsátok be, hogy ezek a dolgok rosszak! ¹² Mert még beszélni is szégyen azokról a gonoszságokról, amiket ők titokban elkövetnek. ¹³ Ám minden cselekedet nyilvánvalóvá lesz, amikor fény derül rá, ¹⁴ és minden, ami napvilágra kerül, az maga is világosság. Ezért mondjuk: