Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé.
36 Ezt mondja a bűn a gonosz szívében:
„Én ugyan nem félek Istentől,
nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
2 Meggyőzte magát,
hogy nem tett semmi rosszat,
és nincs mit megbánnia.
3 Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés,
nem kell neki a bölcsesség,
nem akar jót tenni.
4 Még ágyában is gonosz terveket sző,
felkel, és rossz útra indul,
minden gonoszságra kapható.
5 Örökkévaló, kegyelmed az égig ér,
és hűséged a felhőkig!
6 Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei,
ítéleteid mélységesek, mint a tenger!
Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
7 Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
8 Megtöltesz minket házad kincseivel,
jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
9 Te magad vagy az élet forrása,
és fényed által látunk világosan!
10 Mutasd meg kegyelmedet azoknak,
akik ismernek téged,
és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11 Hogy ne taposson el a kevélyek lába,
ne űzzön el a gonoszok keze!
12 Bárcsak a gonoszok mind elhullanának,
hogy fel se keljenek többé!
József egész Egyiptom földjét megvásárolja
13 Az éhínség egyre súlyosabb lett: mind Egyiptom, mind Kánaán földjén elfogyott minden gabona, és az emberek éheztek. 14 Mindenki Józseftől vásárolt gabonát — így nála halmozódott föl minden pénz Egyiptomból, sőt Kánaán földjéről is, mert onnan is hozzá jöttek gabonát venni. Ő pedig minden pénzt a fáraó kincstárába gyűjtött. 15 Egy idő múlva azonban elfogyott az emberek pénze mindkét országban, mert mindet odaadták a gabonáért. Akkor az egyiptomiak mind Józsefhez jöttek, és így könyörögtek: „Kérünk, adj nekünk gabonát! Már minden pénzünk elfogyott, de miért haljunk éhen a szemed láttára?”
16 József ezt felelte: „Ha már elfogyott a pénzetek, adok nektek gabonát az állataitokért.” 17 Vitte hát mindenki a jószágait Józsefhez, ő pedig adott gabonát a lovakért, juhokért, marhákért, szamarakért. Abban az évben ellátta őket gabonával a nyájaikért cserébe.
18 A következő évben ismét csak Józsefhez fordultak: „Uram, jól tudod, hogy már nincs pénzünk, és állatainkat is mind eladtuk neked. Semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk, mint magad is láthatod. 19 Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”
20 Így hát József fölvásárolta egész Egyiptom földjét a fáraó számára. Mindenki eladta neki a saját termőföldjét, olyan nagy volt az éhínség. Egyiptomban tehát minden föld a fáraó tulajdonába került. 21-22 József csak a papokkal tett kivételt: az ő földjeiket nem vásárolta meg. A papok ugyanis állandó jövedelmet és ellátást kaptak a fáraótól, és ezért nem szorultak rá, hogy eladják a földjeiket. Az egyszerű emberek azonban Egyiptom egyik végétől a másikig mind a fáraó rabszolgái lettek.[a]
23 Azután József kihirdette az egyszerű embereknek: „Figyeljetek ide! Megvásároltalak benneteket rabszolgának és földjeiteket is a fáraó számára. Adok nektek vetőmagot, vessétek be földjeiteket! 24 Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”
25 Az emberek így válaszoltak: „Urunk, megmentetted életünket! Jóindulattal voltál irántunk, mi pedig a fáraó szolgái leszünk.”
26 József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, hogy minden termés ötödrésze a fáraót illeti, mivel ő a tulajdonosa minden termőföldnek, a papok földjét kivéve. Ez a törvény mindmáig érvényben van.
Óvakodjatok a farízeusok kovászától!(A)
14 A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában.
15 Jézus nyomatékosan figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”
16 „Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!” — tanakodtak egymás között a tanítványok.
17 Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek? 18 Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, de nem hallotok? Nem emlékeztek, 19 hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze, amikor az öt kenyeret szétosztottam az ötezernek?”
„Tizenkettőt” — válaszolták a tanítványok.
20 „És amikor a hét kenyeret osztottam szét a négyezer ember között, hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze?”
„Hetet” — hangzott a válasz.
21 Majd ismét megkérdezte: „Még mindig nem értitek?!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center