Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, ének.
65 Méltó vagy, Isten, hogy dicsérjünk téged a Sionon,
és teljesítsük, amit megfogadunk neked!
2 Minden ember hozzád fordul, Istenünk,
mert meghallgatod imádságainkat.
3 Összegyűlt bűneink elborítanak bennünket,
mégis eltörölted őket, és megbocsátottál nekünk.
4 Milyen boldog, akit kiválasztasz,
hogy közel vond magadhoz,
s hogy veled lakjon palotádban!
Betöltesz minket bőségesen házad áldásaival,
Templomod javaival!
5 Milyen félelmetes és dicsőséges tettekkel
válaszolsz nekünk, Szabadító Istenünk!
A föld széléig, még a messzi szigeteken is
mindenki benned bízik és reménykedik.
6 Mert megmutattad hatalmadat,
és erőddel hegyeket teremtettél,
7 lecsendesítetted a háborgó tenger zúgását,
a hullámok harsogását,
a háborgó nemzetek zajongását.
8 Ámulva nézik csodálatos tetteid a messzi népek,
csodálkoznak kelet és nyugat lakói.
9 Gondot viselsz a termőföldre, Istenünk,
esővel megöntözöd,
s gazdag termést növelsz belőle.
Isten folyója megárad, termékennyé teszi a földet!
Így gondoskodsz földünkről,
ellátsz bennünket gabonával.
10 Esőddel megáztatod a barázdákat,
elsimítod a göröngyöket,
záporoddal meglágyítod a kemény földet,
megáldod a zsenge növényeket.
11 Megkoronázod az esztendő végét[a]
gazdag aratással,
lábaid nyomán bőség fakad.
12 Ismét kizöldül a puszta,
örvendeznek a dombok,
13 megtelnek a legelők juhokkal,
a völgyek gabonával.
Mind ujjongva énekelnek,
s örömmel kiáltanak!
Izráel elfoglalja Kánaán déli részét
10 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué serege elfoglalta és teljesen elpusztította Aj városát, királyát pedig megölte, ahhoz hasonlóan, ahogy Jerikóval és annak királyával is bánt. Az is a tudomására jutott, hogy Gibeon lakói béke-szövetséget kötöttek Izráellel, és hogy Izráel népe között laknak. 2 Emiatt Adónícedek és népe nagyon megrémült, hiszen Gibeon erősebb volt, mint Aj, akárcsak egy királyi székhely, és lakói vitéz harcosok voltak. 3 Hebronban Hóhám volt a király, Jarmútban Pirám, Lákis városában Jáfia, Eglónban pedig Debír király uralkodott. Adónícedek ezt az üzenetet küldte ennek a négy királynak: 4 „Jöjjetek segítségemre, és támadjuk meg Gibeont együtt, mert a lakói szövetséget kötöttek Józsuéval és Izráel népével!”
5 Miután azok beleegyeztek, ez az öt király egyesítette erőit, és felvonultak Gibeon ellen. Körülvették a várost, és ostromolni kezdték.
6 Ekkor a gibeoniak üzenetet küldtek Józsuénak a Gilgál melletti táborba: „Kérünk, ne hagyd cserben szolgáidat! Siess a segítségünkre, és ments meg bennünket, mert az emóriak királyai, akik a hegyvidéken laknak, együttes erővel ránk támadtak!”
7-9 Józsué azonnal mozgósította egész seregét, majd elindultak a Gilgál melletti táborból, és egész éjjel meneteltek.[a] Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket! Közülük senki sem tud ellenállni neked.” Az éjjeli menetelés után a Józsué vezette sereg váratlanul rátört a Gibeon alatt táborozó emóriak seregére.
10 Az Örökkévaló pedig nagy zűrzavart és pánikot keltett az emóriak táborában, amikor az izráeliek megtámadták őket. Így Izráel serege nagy vereséget mért az emóriakra, akik közül rengetegen elestek, a többiek pedig futásnak eredtek a béthóróni hágó felé. Az izráeliek üldözték és vágták a menekülőket a hágón túl is egészen Azékáig és Makkédáig. 11 Amikor a menekülő emóriak már lefelé futottak a béthóróni lejtőn, az Örökkévaló hatalmas jégesőt támasztott, rájuk zúdította és pusztította őket egészen Azékáig. Többen haltak meg a jégeső csapása miatt, mint ahányat az izráeli harcosok levágtak.
Józsué szavára megáll a Nap az égen
12 Azon a napon, amelyen az Örökkévaló kiszolgáltatta az emóriak seregét Izráelnek, Józsué beszélt az Örökkévalóval. Egész Izráel szeme láttára ezt mondta Józsué:
„Állj meg, Nap, Gibeon fölött!
Hold, maradj veszteg az Ajjálón-völgy fölött!”
13 Megállt erre a Nap,
vesztegelt a Hold is,
míg Izráel egészen leverte ellenségeit.
Meg van írva a Jásár könyvében is, hogy ekkor a Nap megállt az égen, és majdnem egy teljes napig nem haladt tovább az útján. 14 Ilyen nap nem volt azelőtt soha, és azóta sem fordult elő többé, hogy az Örökkévaló így meghallgatta volna egy ember szavát. Bizony, azon a napon maga az Örökkévaló harcolt Izráelért!
Jézus a vízen jár(A)
45 Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. 48 Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. 49 Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. 50 Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” 51 Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. 52 Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center