Revised Common Lectionary (Complementary)
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
23 Akik hajóikon tengerre szálltak,
hogy a nagy vizeken kereskedjenek,
24 azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit,
még ott, a mélységes vizeken is!
25 Mert az Örökkévaló parancsolt,
és viharos szél támadt,
felkorbácsolta a hullámokat,
26 hogy hajójuk az égig emelkedett,
majd megint a mélybe zuhant.
Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,
27 szédültek és tántorogtak, mint a részegek,
hajózó tudásuk semmit sem segített.
28 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,
29 a vihart lecsendesítette,
a tenger hullámait elsimította.
30 Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek,
és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
32 Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek,
dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
21 Régen az emberek hallgattak rám,
csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
ahogy a király táborozik seregével,
s megvigasztaltam a gyászolót.”
30 „De most még a fiatalok is kinevetnek,
akiknek még apját sem fogadtam volna fel
a pásztorkutyáim mellé béresnek!
2 Mire mentem volna kezük munkájával,
hiszen már erőtlenek voltak.
3 Akik nyomorban és éhezésben élnek,
száraz pusztai kórókon rágódnak,
4 vadsóskát szedegetnek,
és gyökereket gyűjtögetnek.
5 Akiket az emberek elűztek maguk közül,
akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,
6 akik száraz patakok medrében tanyáznak,
földbe vájt kunyhókban és barlangokban,
7 akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,
és a bokrok alatt gyülekeznek.
8 Haszontalan, semmirekellő emberek,
akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!
9 Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!
Nevemet csúfolódva emlegetik.
10 Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,
nem átallnak arcomba köpködni!
11 Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,
ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!
12 Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.
Olyanná lettem, mint az ostromlott város!
13 Előttem az utakat elállták,
romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.
14 Lerontották kőfalaimat,
bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.
15 Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,
boldogságom elszállt, mint a fellegek.
Pál útja Jeruzsálembe
21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. 2 Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.
3 Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. 4 Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. 5 Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, 6 majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.
7 Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. 9 Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.
10 Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. 11 Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”
12 Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14 Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”
15 Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. 16 A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center