Old/New Testament
Elíhú második beszéde: Nem igazságtalan az Isten
34 Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta:
2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok!
3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt.
4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó.
5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól.
6 Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő.
7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,
8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár!
9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben.
10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság.
11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett.
12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.
13 Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot?
14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét,
15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.
16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre!
17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast,
18 őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök,
19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?!
20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által.
21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését.
22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők.
23 Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje.
24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre,
25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja:
27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival.
28 Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását.
29 Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember?
30 Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet.
31 Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!?
32 Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé.
33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni?
34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:
35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg.
36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok!
37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.
Elíhú harmadik beszéde: Jóbot méltán bünteti Isten
35 Tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta:
2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?
3 Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem? -
4 Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is.
5 Tekints az égre és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?
7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled?
8 Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod.
9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.
10 De nem mondják: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,
11 aki többre tanít minket, mind a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?
12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.
13 Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe.
14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.
15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek,
16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót tudatlanul.
Vita a pogánykeresztyének körülmetéléséről
15 Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek."
2 Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.
3 Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek.
4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten.
5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
Az apostoli gyűlés Jeruzsálemben Péter beszéde
6 Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben.
7 Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek.
8 A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk,
9 és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.
10 Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?
11 Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők."
Jakab beszéde az apostoli gyűlésen
12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között.
13 Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg!
14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva:
16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom,
17 hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi,
18 és aki ezt öröktől fogva tudja.
19 Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez,
20 hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől.
21 Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society