Old/New Testament
Elifáz harmadik beszéde: Jób megérdemelte büntetését
22 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6 Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7 A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11 Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.
12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14 Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.
15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,
16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
17 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?
18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
19 Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:
20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
Jóbnak meg kell térnie
21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.
22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból.
24 Porba dobod az aranyat, patak kövei közé az ófíri aranyat,
25 és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd.
26 Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.
27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
28 Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat.
29 Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.
30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
23 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám?
7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
8 De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.
12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13 Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.
14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15 Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle.
16 Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
A gonosz emberek vétkei
24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Péter beszámol Jeruzsálemben a pogányok megtéréséről
11 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki:
3 "Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük."
4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta:
5 "Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám.
6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait.
7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél!
8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban.
9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.
10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe.
11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12 A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába.
13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek:
14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe.
15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.
16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?"
18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: "Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre."
Az első keresztyének Antiókhiában
19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.
20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust.
21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.
22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába.
23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban;
24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.
26 Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.
Agabosz próféciája, éhínség Júdeában
27 Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába.
28 Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében.
29 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
30 Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society