Old/New Testament
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Jób hatodik válasza: A gonoszokat utoléri a büntetés
21 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6 Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18 Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19 Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21 Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22 Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23 Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25 A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26 Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32 Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34 Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.
25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta.
26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!"
27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.
28 Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?"
30 Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;
31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt.
32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton.
33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."
34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,
35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett:
38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.
39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték;
40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."
44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45 És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter:
47 "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?"
48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society