Old/New Testament
A szövetségládát elhelyezik a sátorban
16 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt.
4 Rendelt az Úr ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az Urat.
5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott.
6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az Urat.
Dávid hálaadó éneke(A)
8 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat.
11 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.
14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései,
15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára,
16 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül:
18 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül.
19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények.
20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek!
25 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.
27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
28 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!
32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van.
33 Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
36 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak!
A szövetségláda állandó őrei
37 Ott hagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete!
42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét.
Dávid templomot akar építeni(B)
17 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségládája pedig sátorlapok alatt.
2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!
3 De még azon az éjszakán történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:
4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,
5 hiszen attól fogva, hogy felhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.
6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem építettetek nekem cédrus-házat?
Az Úr ígérete Dávidnak és házának
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.
8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,
10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az Úr.
11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.
12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.
13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,
14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.
15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Dávid imádsága
16 Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem.
18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!
19 Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd.
20 Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.
21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból?
22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél.
23 Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted.
24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.
25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.
26 Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!
Dávid győzelmei(C)
18 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.
2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3 Megverte Dávid Hadadezert, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát.
4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.
5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert.
6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahová csak ment.
7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat.
8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét,
10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt.
11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől, az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.
12 Abisaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.
13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahová csak ment.
14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének.
15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jehósáfát, Ahilúd fia volt.
16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár.
17 Benájá, Jehójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.
28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.
29 Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem."
30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Jézus az élő vizet ígéri
31 A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?"
32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt.
33 Jézus ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?
36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.
Ellentétes vélemények Jézusról
40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta."
41 Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42 Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?"
43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban:
44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45 A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?"
46 A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő."
47 A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett?
48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!"
50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk:
51 "Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?"
52 Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta." (
53 Ezután mindenki hazament.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society