M’Cheyne Bible Reading Plan
A nazírok törvénye
6 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Mondd meg Izráel népének, ha valaki — akár férfi, akár nő — különleges fogadalmat tesz: nazírfogadalmat, vagyis az Örökkévalónak szenteli magát, akkor fogadalmának ideje alatt a következők szerint kell eljárnia. 3 Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, de még borecetet vagy más alkoholos italból készült ecetet sem! Nem ihat szőlőmustot, nem ehet friss szőlőt, vagy mazsolát sem. 4 Semmi olyat nem ehet vagy ihat, ami szőlőből származik, még a szőlő magját vagy héját sem.
5 Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad sem a hajából, sem a szakállából levágnia. Borotva ne is érintse a fejét, hanem szent legyen, és hagyja haját és szakállát szabadon nőni.
6 Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad holttestnek még a közelébe se mennie! 7 Még akkor se menjen be a halottas házba, ha apja, anyja vagy testvére halt meg, mert teljesen az Örökkévalónak szentelte magát![a] 8 Fogadalmának egész ideje alatt az Örökkévalónak van szentelve!
9 Ha pedig a nazír véletlenül mégis tisztátalanná válik, mert valaki váratlanul meghalt a jelenlétében, akkor a következők szerint kell eljárnia. Hét napot várjon, amíg megtisztul, s azon a napon egészen vágja le a haját.[b] 10 Majd a nyolcadik napon vigyen két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához, és adja oda azokat a papnak. 11 A pap az egyik madarat bűnáldozatként, a másikat égőáldozatként áldozza az Örökkévalónak. Így végezzen engesztelést a nazírért, aki tisztátalanná vált a holttest miatt. Egyúttal a nazír ismét szentelje oda magát[c] az Örökkévalónak. 12 Tehát újra tegyen nazírfogadalmat az előző fogadalom teljes idejére. Az előző nazírfogadalom ideje nem számít, mert közben tisztátalanná lett. Egyúttal vigyen az Örökkévalónak egy esztendős hím bárányt vétekáldozatul.
13 A nazírra ez a törvény vonatkozik: amikor a fogadalom ideje letelik, vezessék a Találkozás Sátorának bejáratához. 14 Ő pedig vigye magával a következő áldozatokat:
égőáldozatul egy esztendős hibátlan hím bárányt,
bűnáldozatul egy esztendős hibátlan nőstény bárányt,
hálaáldozatul egy hibátlan kost,
15 egy kosár kovásztalan kenyeret,
finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket,
olajjal megkent kovásztalan lángosokat,
és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokat.
16 A pap készítse el a bűnáldozatot és az égőáldozatot, 17 majd a kost is készítse el hálaáldozatul az Örökkévalónak a kovásztalan kenyerekkel és a többi liszt- és italáldozattal együtt.
18 A nazír ekkor nyírja le a haját a Szent Sátor bejáratánál, és a levágott hajat is helyezze az oltár tüzére, amelyen a hálaáldozat ég.
19 A pap vegye a kos megfőtt lapockáját, meg egy kovásztalan kenyeret és egy kovásztalan lángost, és ezeket tegye a nazír kezébe, miután az már lenyírta a haját. 20 Majd vegye el a nazír kezéből, és mutassa fel az Örökkévaló előtt ezeket az áldozatokat. Ezek a szent áldozati dolgok, akárcsak a kos melle része és a combja, mind a papot illetik meg. Ezek után a nazír már ihat bort.
21 Ezek tehát a nazírokra és a fogadalmukra vonatkozó törvények. Ezeket az áldozatokat mindenképpen be kell mutassa a nazír az Örökkévalónak, amikor fogadalmának ideje letelt. Ha ezen felül még mást is felajánlott, mert a vagyona lehetővé tette, azt is pontosan teljesítse a fogadalma szerint.”
Az ároni áldás
22 Szólt az Örökkévaló Mózesnek: 23 „Mondd meg Áronnak és a fiainak, hogy amikor megáldják Izráel népét, ezt mondják:
24 »Áldjon meg téged az Örökkévaló,
és őrizzen meg téged!
25 Világosítson meg az Örökkévaló
jelenlétének világosságával,
és legyen hozzád kegyelmes!
26 Forduljon feléd jóindulattal az Örökkévaló,
és adjon békességet neked!«”
27 Azután az Úr még ezt mondta: „Tehát Áron és a fiai így helyezzék nevemet Izráel népére — és én megáldom őket”.
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[a]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
12 Gonoszok sokasága vett körül,
számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
Minden bátorságom elhagyott!
13 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
Siess hozzám, segíts, ne késs!
14 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
15 Némuljanak el szégyenükben,
akik gúnyolnak engem!
16 De akik téged keresnek, Uram,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Örökkévaló!”
17 Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
ó, Istenem, ne késs!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
veszedelmes időkben.
2 Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
bőségesen meg is áldja ezen a földön,
nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3 Még ha meg is betegszik,
felerősíti az Örökkévaló,
akármilyen betegségből meggyógyítja.
4 Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!”
5 Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
„Lássuk, mikor hal meg?
Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6 Ha meglátogat valaki,
csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
azután szétkürtöli.
7 Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
rosszat gondolnak rólam:
8 „Biztosan vétkezett, azért beteg,
gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9 Még legjobb barátom, akiben bíztam,
aki velem evett,
még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
Segíts, hogy felkeljek,
és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
Ebből látom, hogy szeretsz,
és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
és jelenlétedben lakhatok örökké.
13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki mindig volt, és örökké lesz!
Ámen és Ámen.
A vőlegény
4 Milyen szép vagy, kedvesem,
milyen gyönyörű!
Szemeid, mint a galambok,
fátyolod mögött.
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el[a].
3 Skarlátszín zsinór az ajkad,
szép ívű szád szeretnivaló.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
4 Nyakad, mint Dávid tornya,
a fegyverek rejteke,
hol vitézek ezernyi pajzsa függ.
5 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei,
kik liliomok közt legelnek.
6 Mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad,
felmegyek a mirha hegyére,
a tömjénillatú dombra.
7 Szerelmem, milyen tökéletes vagy,
milyen gyönyörű,
egészen hibátlan!
8 Jöjj velem a Libanon hegyeiről,
jegyesem, jöjj velem!
Hagyd ott a hegyeket,
az Amaná, a Szenír és Hermón[b] csúcsait,
az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!
9 Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem,
egyetlen pillantásoddal,
rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.
10 Milyen gyönyörűséges,
ahogy szeretsz, húgom[c], jegyesem!
Mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
Drága olajod illatosabb
minden más illatszernél!
11 Ajkadról színméz csepeg, jegyesem,
méz és tej van nyelved alatt,
ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.
12 Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám,
bekerített forrás, lepecsételt kútfő.
13 Kertedben gránátalma-liget virágzik,
édes gyümölcsök teremnek,
henna virít, nárdussal együtt.
14 Ott terem nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
tömjénillatú fák, mirha és aloé.
Mindenféle drága fűszer[d] illatozik benne.
15 Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem,
élő víz forrása,
Libanon hegyeiről csörgedező patak!
A menyasszony
16 Támadj föl északi szél!
Jöjj déli szél!
Fújjatok kertemre,
hadd áradjon illata!
Jöjjön el a kedvesem,
jöjjön a kertjébe,
kóstolja meg gyümölcseit!
4 Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! 2 Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. 3 Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta:
„Haragomban megesküdtem:
sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a]
Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített! 4 Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”[b] 5 Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”[c]
6 Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak. 7 Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
ne makacskodjatok!”[d]
8 Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról. 9 Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét. 10 A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette. 11 Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!
Isten beszéde élő és hatékony
12 Mert amit Isten kimond, az a szó,[e] élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. 13 Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!
Jézus a Főpapunk, aki által Istenhez jöhetünk
14 Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk! 15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. 16 Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center